KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/december
• Almási Miklós: A szentek is csak emberek Guernica
• Koltai Ágnes: Kettős portré A látogatás
• Kozák Márton: A művészet nem magasugrás Beszélgetés Gazdag Gyulával
• Spiró György: Remekmű a léten túlról Agónia
• Hegedűs Zoltán: Drámai diagnosztika Jelenetek a bábuk életéből
• Molnár Gál Péter: Amerikai álmatlanság Esküvő
• Bajor Nagy Ernő: Nevük nem szerepel Riport statisztákról
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: A dolgok állása Velence
• Létay Vera: Eltűnt leopárdok nyomában Locarno

• Máté Judit: Akkor jó a film, ha... Római beszélgetés Agéval a forgatókönyvírásról
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: Kölcsön vagy ajándék
• Gáti Péter: A névtelen zenekar
• Simándi Júlia: Asta, angyalkám
• Greskovits Béla: A Kisdarázs
• Peredi Ágnes: A csendbiztos
• Hollós László: Lány tengeri kagylóval
• Deli Bálint Attila: Kenyér, arany, fegyver
• Farkas András: Isten veled, kicsikém!
• Varga András: Bűnös dal a Föld
• Gervai András: Az éjszakai utazók
TELEVÍZÓ
• Rózsa Gyula: Korniss Péter fotóesztétikája Fotográfia
• Rózsa Zoltán: Száznyolcvan folytatásban, csúcsidőben A brazil telenoveláról
• Kézdi-Kovács Zsolt: A francia tévé és a filmek
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: A hatalom változatai Egy újabb olasz Jancsó-monográfiáról
• Csala Károly: Az animációs film története Giannalberto Bendazzi kísérlete

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Penge

Kömlődi Ferenc

 

Örök divat a vámpír-mozi. Lehet, hogy titkon és csendben mindannyian vámpírok vagyunk, s csak az éjszakára várunk... Különösen akkor, ha olyan vámpírlányok szívják a vért, mint Traci Lords, a hajdanvolt tini pornódíva. Az összeesküvés-elméletek is kelendő portékák: a sötétség leple alatt titkos szövetségek törnek világhatalomra, erő(szak) és pénz és csúcstechnológia a fegyverük. A misztika szintén hódít: ódon és rejtett papirusztekercsek már jó régen előrevetítették a(z éppen aktuális) világvégét.

A felsoroltakhoz adjunk hozzá némi freudi anya- és apakomplexust, vulgarizált cyber-bölcseletet, a fantasy-irodalomból átmentett legyőzhetetlen (és hányatott gyerekkorú) akcióhős mítoszát, s megkapjuk Hollywood új kurrens termékét. Mindezek ellenére és mindezekkel együtt a Blade lehetne jó film, csakhogy nem az. Az innen-onnan átvett elemek nem állnak össze egésszé, a technológia játszadozás és hókuszpókusz, hemoglobin pedig eddig is csordogált, örvénylett és robbant épp elég. Fekete tündérmese? Annak túl komolytalan... Nem érezzük a veszélyt, nem érezzük a fajsúlyt.

Természetesen profi munka, de ez is jókora közhely. A helyenként magával ragadó plaszticitás, a naprakész trükkök, a dinamikusan vezetett cselekmény dicsőítése szintén. És hiába egy-egy nagyszerű részelem, az egész luftballonként pukkad szét.

Kissé ízléstelenre pingált luftballonként.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/02 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3969