KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/december
• Almási Miklós: A szentek is csak emberek Guernica
• Koltai Ágnes: Kettős portré A látogatás
• Kozák Márton: A művészet nem magasugrás Beszélgetés Gazdag Gyulával
• Spiró György: Remekmű a léten túlról Agónia
• Hegedűs Zoltán: Drámai diagnosztika Jelenetek a bábuk életéből
• Molnár Gál Péter: Amerikai álmatlanság Esküvő
• Bajor Nagy Ernő: Nevük nem szerepel Riport statisztákról
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: A dolgok állása Velence
• Létay Vera: Eltűnt leopárdok nyomában Locarno

• Máté Judit: Akkor jó a film, ha... Római beszélgetés Agéval a forgatókönyvírásról
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: Kölcsön vagy ajándék
• Gáti Péter: A névtelen zenekar
• Simándi Júlia: Asta, angyalkám
• Greskovits Béla: A Kisdarázs
• Peredi Ágnes: A csendbiztos
• Hollós László: Lány tengeri kagylóval
• Deli Bálint Attila: Kenyér, arany, fegyver
• Farkas András: Isten veled, kicsikém!
• Varga András: Bűnös dal a Föld
• Gervai András: Az éjszakai utazók
TELEVÍZÓ
• Rózsa Gyula: Korniss Péter fotóesztétikája Fotográfia
• Rózsa Zoltán: Száznyolcvan folytatásban, csúcsidőben A brazil telenoveláról
• Kézdi-Kovács Zsolt: A francia tévé és a filmek
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: A hatalom változatai Egy újabb olasz Jancsó-monográfiáról
• Csala Károly: Az animációs film története Giannalberto Bendazzi kísérlete

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Dredd bíró

Hungler Tímea

 

Lett légyen embergőzös szorítók világa, esetleg monszunáztatta esőerdők vadrengetege, Sylvester Stallone mindig a tőle megszokott formát hozza: izzad és duzzad a bicepsze.

Legújabb filmjében egy 80-as évekbeli képregényhősnek – Judge Dredd-nek – kölcsönzi talentumát. A szerep láthatóan önazonos, Sly lubickol is benne: beszélnie keveset kell, testi erejét demonstrálnia annál többet.

A helyszín: posztmodern urbánus pokol – enyhe Blade Runner mellékízzel – a jövő század New York-ja, Megacity One. Itt teljesít utcai szolgálatot hősünk, a galerikat megfékezendő. Rendőr és bíró ő egyszemélyben, a neve fogalom. „I am the law” – hirdeti úton-útfélen frusztrálva a nehézfiúkat.

Szupermenünket a sors – egy sajátos génmanipuláció folytán – galád rokonsággal verte meg Rico bátyó személyében, aki megszökvén börtönéből, ármányt ármányra halmozva riogatja a polgári lakosságot.

Kettőjük viszálya, vagyis a Rend és az Anarchia konfrontációja a mű központi motívuma; megnyugtatásul: győz az Igazság! Hiába a Rico által kinyújtott testvéri jobb, a törvénytár jobb – vallja Stallone, aki hűen önmagához a film végére megistenül, majd a tömeg eksztatikus ovációja közepette elrobog turbómeghajtású áramvonalas kétéltű motorkerékpárján; ismerve beteges vonzalmát a szupermacho-szériák iránt, még visszatérhet, az opusz végtelenre duzzadó folytatásaiban.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/01 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=43