KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/december
• Almási Miklós: A szentek is csak emberek Guernica
• Koltai Ágnes: Kettős portré A látogatás
• Kozák Márton: A művészet nem magasugrás Beszélgetés Gazdag Gyulával
• Spiró György: Remekmű a léten túlról Agónia
• Hegedűs Zoltán: Drámai diagnosztika Jelenetek a bábuk életéből
• Molnár Gál Péter: Amerikai álmatlanság Esküvő
• Bajor Nagy Ernő: Nevük nem szerepel Riport statisztákról
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: A dolgok állása Velence
• Létay Vera: Eltűnt leopárdok nyomában Locarno

• Máté Judit: Akkor jó a film, ha... Római beszélgetés Agéval a forgatókönyvírásról
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: Kölcsön vagy ajándék
• Gáti Péter: A névtelen zenekar
• Simándi Júlia: Asta, angyalkám
• Greskovits Béla: A Kisdarázs
• Peredi Ágnes: A csendbiztos
• Hollós László: Lány tengeri kagylóval
• Deli Bálint Attila: Kenyér, arany, fegyver
• Farkas András: Isten veled, kicsikém!
• Varga András: Bűnös dal a Föld
• Gervai András: Az éjszakai utazók
TELEVÍZÓ
• Rózsa Gyula: Korniss Péter fotóesztétikája Fotográfia
• Rózsa Zoltán: Száznyolcvan folytatásban, csúcsidőben A brazil telenoveláról
• Kézdi-Kovács Zsolt: A francia tévé és a filmek
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: A hatalom változatai Egy újabb olasz Jancsó-monográfiáról
• Csala Károly: Az animációs film története Giannalberto Bendazzi kísérlete

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Camorra

Nagy Zsolt

Lina Wertmüller Nápolyban játszódó filmjének megértéséhez a camorrán kívül egy másik szakkifejezés, a vendetta, vagyis a családi vérbosszú ismerete is szükséges, mivel e „nemes” hagyomány jegyében zajlanak a titokzatos, kizárólag férfiakat áldozatul szedő „injekciós tűs” gyilkosságok. A gyilkosságok hátterében a gyermekeiket féltő, heves vérmérsékletű olasz nők állnak. Ők irtják ki sorra igen leleményesen a visszataszító, csak pénznek és alantas ösztöneiknek élő kábítószerügynököket. A nagyobb hitelesség érdekében a filmben szinte kizárólag utcalányok, homoszexuálisok, csempészek és keresztapák szerepelnek, úgy tetszik, Nápolyban nem is igen lakik más. Kivéve még persze a rendőröket, akik előírásszerűén bárgyúak és kétbalkezesek, szemben a céltudatos asszonysereglettel. Lina Wertmüller filmjét áthatja a férfiellenesség, az a ki nem mondott vélekedés, hogy a világon minden baj okozói a hímnemű lények. Ennek ellenére valószínűleg sok házaspár fogja megnézni a filmet. Édes kettesben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/10 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4933