KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/december
• Almási Miklós: A szentek is csak emberek Guernica
• Koltai Ágnes: Kettős portré A látogatás
• Kozák Márton: A művészet nem magasugrás Beszélgetés Gazdag Gyulával
• Spiró György: Remekmű a léten túlról Agónia
• Hegedűs Zoltán: Drámai diagnosztika Jelenetek a bábuk életéből
• Molnár Gál Péter: Amerikai álmatlanság Esküvő
• Bajor Nagy Ernő: Nevük nem szerepel Riport statisztákról
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: A dolgok állása Velence
• Létay Vera: Eltűnt leopárdok nyomában Locarno

• Máté Judit: Akkor jó a film, ha... Római beszélgetés Agéval a forgatókönyvírásról
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: Kölcsön vagy ajándék
• Gáti Péter: A névtelen zenekar
• Simándi Júlia: Asta, angyalkám
• Greskovits Béla: A Kisdarázs
• Peredi Ágnes: A csendbiztos
• Hollós László: Lány tengeri kagylóval
• Deli Bálint Attila: Kenyér, arany, fegyver
• Farkas András: Isten veled, kicsikém!
• Varga András: Bűnös dal a Föld
• Gervai András: Az éjszakai utazók
TELEVÍZÓ
• Rózsa Gyula: Korniss Péter fotóesztétikája Fotográfia
• Rózsa Zoltán: Száznyolcvan folytatásban, csúcsidőben A brazil telenoveláról
• Kézdi-Kovács Zsolt: A francia tévé és a filmek
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: A hatalom változatai Egy újabb olasz Jancsó-monográfiáról
• Csala Károly: Az animációs film története Giannalberto Bendazzi kísérlete

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Fele-barát-nőm

Sneé Péter

 

„Fakó minden teória, s a lét arányló fája zöld.” Hányan idézték már Goethe maximáját a Faustból, aminek jegyében egykor a cseh „új hullámosok” is lázadtak az életet mesterkélt szabályokba törni akaró igyekezet ellen. A társai közül legtöbbet forgató Karel Kachyna új filmjében ismét visszatér ehhez az „aranyigazsághoz”. Bőven árad művéből a humor, s fel-felcsillannak a néhai groteszk kedves színei. Csupán szelídebben, tartózkodóbb játékossággal, mint a Szekérrel Bécsbe vagy az Éljen a köztársaság! idején. S ettől csöndes, lemondó szomorúság lengi át a filmet.

Mert a mostoha körülmények ellenére is ezernyi édességet kínáló hétköznapi lét mégsem virul tán eléggé ahhoz, hogy eltüntesse a koptatott frázisokat, hogy eltakarja a szemetes utcákat, hol a sétálókat jobban izgatja a szerelem vagy a sör, mint az erkölcs mankóival megtámogatott nagy célok regimentje. „Minden lehet!” – álmélkodik a megszállott Ruzička mérnök (Jiří Menzel kiváló alakításában), amikor csodálatosképpen valami mégis sikerül neki. A vak szerencse röpíti a gyárkapun kívülre – jó- vagy balsorsára? – Fandyt is, a film ifjú hősét (Miroslav Starý játssza nagy átéléssel), aki több érzékenységgel és értelemmel bír annál, semhogy kirekeszthesse figyelme köréből a tényeket, s fiatalabb még, mintsem fáradtan beletörődjék helyzetébe.

A sok hóbortossá fajult egyéniséget zavartan, de beavatkozásra készen méregetik portások, őrök, edzők: vajon mire készülnek épp? Holott ők maradni szeretnének legföljebb, kényelmes, meleg kuckójukban.

A film egyetlen igazi gyengéje a történetet keretező és eredetileg bizonyára ironikus dalocska riasztóan bugyuta magyarítása lett.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/02 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6203