KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/december
• Almási Miklós: A szentek is csak emberek Guernica
• Koltai Ágnes: Kettős portré A látogatás
• Kozák Márton: A művészet nem magasugrás Beszélgetés Gazdag Gyulával
• Spiró György: Remekmű a léten túlról Agónia
• Hegedűs Zoltán: Drámai diagnosztika Jelenetek a bábuk életéből
• Molnár Gál Péter: Amerikai álmatlanság Esküvő
• Bajor Nagy Ernő: Nevük nem szerepel Riport statisztákról
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: A dolgok állása Velence
• Létay Vera: Eltűnt leopárdok nyomában Locarno

• Máté Judit: Akkor jó a film, ha... Római beszélgetés Agéval a forgatókönyvírásról
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: Kölcsön vagy ajándék
• Gáti Péter: A névtelen zenekar
• Simándi Júlia: Asta, angyalkám
• Greskovits Béla: A Kisdarázs
• Peredi Ágnes: A csendbiztos
• Hollós László: Lány tengeri kagylóval
• Deli Bálint Attila: Kenyér, arany, fegyver
• Farkas András: Isten veled, kicsikém!
• Varga András: Bűnös dal a Föld
• Gervai András: Az éjszakai utazók
TELEVÍZÓ
• Rózsa Gyula: Korniss Péter fotóesztétikája Fotográfia
• Rózsa Zoltán: Száznyolcvan folytatásban, csúcsidőben A brazil telenoveláról
• Kézdi-Kovács Zsolt: A francia tévé és a filmek
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: A hatalom változatai Egy újabb olasz Jancsó-monográfiáról
• Csala Károly: Az animációs film története Giannalberto Bendazzi kísérlete

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Posta

Olvasói levél – Szerkesztői válasz

Rocco és fivérei

Nagy Istvánné

 

Kedves Filmvilág!

 

Érdekes Visconti-cikkükbe, az a gyanúm, tévedés csúszhatott. A Rocco és fivéreit – írják – „annak idején, húsz évvel ezelőtt több mint kétmillióan (!) látták hazánkban.” Még a figyelem-felkeltő felkiáltójel sem győz meg. Kétmillióan nem láthatták akkor. Igaz, utána még felújították, igaz, a televízió is játszotta. Ezt mind beszámítják? Vagy az tévesztette meg önöket, hogy két részes a film, s a filmforgalmazási statisztikák ilyenkor külön számítják az első és a második rész nézőit? Válaszukat várva, tisztelettel.

 

özv. Nagy Istvánné

Budapest

 

*

 

Tisztelt olvasónk!

 

A szóban forgó adatot erősen lefelé kerekítve (!) Nemeskürty István A filmművészet nagykorúsága című könyvéből kölcsönöztük.

A Rocco és fivérei bemutatója 1961 szeptemberében volt. Felhívjuk szíves figyelmét arra, hogy ez az az év az elmúlt negyedszázad mozitörténetében, amikor a legtöbb belépőjegyet váltották hazánkban.

 

A szerk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/07 02. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7383