KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/december
• Almási Miklós: A szentek is csak emberek Guernica
• Koltai Ágnes: Kettős portré A látogatás
• Kozák Márton: A művészet nem magasugrás Beszélgetés Gazdag Gyulával
• Spiró György: Remekmű a léten túlról Agónia
• Hegedűs Zoltán: Drámai diagnosztika Jelenetek a bábuk életéből
• Molnár Gál Péter: Amerikai álmatlanság Esküvő
• Bajor Nagy Ernő: Nevük nem szerepel Riport statisztákról
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: A dolgok állása Velence
• Létay Vera: Eltűnt leopárdok nyomában Locarno

• Máté Judit: Akkor jó a film, ha... Római beszélgetés Agéval a forgatókönyvírásról
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: Kölcsön vagy ajándék
• Gáti Péter: A névtelen zenekar
• Simándi Júlia: Asta, angyalkám
• Greskovits Béla: A Kisdarázs
• Peredi Ágnes: A csendbiztos
• Hollós László: Lány tengeri kagylóval
• Deli Bálint Attila: Kenyér, arany, fegyver
• Farkas András: Isten veled, kicsikém!
• Varga András: Bűnös dal a Föld
• Gervai András: Az éjszakai utazók
TELEVÍZÓ
• Rózsa Gyula: Korniss Péter fotóesztétikája Fotográfia
• Rózsa Zoltán: Száznyolcvan folytatásban, csúcsidőben A brazil telenoveláról
• Kézdi-Kovács Zsolt: A francia tévé és a filmek
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: A hatalom változatai Egy újabb olasz Jancsó-monográfiáról
• Csala Károly: Az animációs film története Giannalberto Bendazzi kísérlete

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Tévémozi

Férfias idők

Csala Károly

A férfias idők, természetesen, riasztó idők voltak a nők számára. Meg egyik-másik férfi számára is. Folklórként tanuljuk, hogy hajdanán itt is, ott is szokás volt a vérbosszú éppúgy, mint a lányrablás. Ilyen környezetről és ilyen korról szól Eduard Zahariev filmje: nem teszi idézőjelbe a „férfias” jelzőt, de úgy érti. Megpróbál behatolni ebbe a szigorú szokások által korlátolt világba (amelynek maradványai ma is élnek a Balkán egyik-másik zugában), hogy belülről mutassa ki ellentmondásait. Másfelől az egészet fölfoghatjuk úgy, mint a szerelem és a szenvedély örök drámáját, nemzedékek összeütközését. Csakhogy az ilyen fölfogáshoz romantikus világszemlélet szokott párosulni, s ez az, ami végképp hiányzik Zahariev művéből. Nikolaj Hajtov remek novelláiból aprólékos realista módon teremt markáns képi világot, majd – amikor már úgy véljük, hogy százszázalékosan „értjük”, mit is akar a rendező – egy jókora csavarintással a kisrealista ábrázolástól messze-messze eső sorstragédia vonalvezetésével hoz bennünket zavarba Zahariev: gondolkoztat el azon, vajon mennyi ebből a történetből a múlt, s mennyi a ma is érvényes, a jelen?…


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/03 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7955