KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/december
• Almási Miklós: A szentek is csak emberek Guernica
• Koltai Ágnes: Kettős portré A látogatás
• Kozák Márton: A művészet nem magasugrás Beszélgetés Gazdag Gyulával
• Spiró György: Remekmű a léten túlról Agónia
• Hegedűs Zoltán: Drámai diagnosztika Jelenetek a bábuk életéből
• Molnár Gál Péter: Amerikai álmatlanság Esküvő
• Bajor Nagy Ernő: Nevük nem szerepel Riport statisztákról
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: A dolgok állása Velence
• Létay Vera: Eltűnt leopárdok nyomában Locarno

• Máté Judit: Akkor jó a film, ha... Római beszélgetés Agéval a forgatókönyvírásról
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: Kölcsön vagy ajándék
• Gáti Péter: A névtelen zenekar
• Simándi Júlia: Asta, angyalkám
• Greskovits Béla: A Kisdarázs
• Peredi Ágnes: A csendbiztos
• Hollós László: Lány tengeri kagylóval
• Deli Bálint Attila: Kenyér, arany, fegyver
• Farkas András: Isten veled, kicsikém!
• Varga András: Bűnös dal a Föld
• Gervai András: Az éjszakai utazók
TELEVÍZÓ
• Rózsa Gyula: Korniss Péter fotóesztétikája Fotográfia
• Rózsa Zoltán: Száznyolcvan folytatásban, csúcsidőben A brazil telenoveláról
• Kézdi-Kovács Zsolt: A francia tévé és a filmek
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: A hatalom változatai Egy újabb olasz Jancsó-monográfiáról
• Csala Károly: Az animációs film története Giannalberto Bendazzi kísérlete

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Wall-E

Csillag Márton

Wall-E – amerikai, 2008. Rendezte és írta: Andrew Stanton. Zene: Thomas Newman. Gyártó: Pixar Animation Studios / Walt Disney Pictures. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronos. 98 perc.

 

A Pixar stúdió alkotói eddigi rövid pályafutásuk alatt több tárgyba öntöttek már lelket, mint egy nyugdíjazás előtt álló konyhagépszerelő, mégsem tettek szert olyan káros rutinra, mely uniformizálná teremtményeiket. A Toy Story hőseinek bemutatkozása óta ugyanis számtalan kisállat, szörnyecske, versenyautó és gépezet kapott emberi jegyeket az animációs óriás jóvoltából, de arra még nem volt példa, hogy egy kritikus vagy egy néző összekeverjen mondjuk két Pixar-szöcskét, hiszen a figurák jelleme – akár fizikai megjelenésük – egyedi és összetéveszthetetlen. A legújabb kis hős, WALL-E a huszonnyolcadik századi Föld lakója, és mint ilyen meglehetősen magányos, mivel a bolygót már 700 éve elhagyták az emberek, miután a természeti erőforrásokat maradéktalanul kiaknázták, letaroltak minden zöldet, hatalmas kupac szemetet hagyva maguk után. WALL-E számára elvileg elég lenne némi napfény a túléléshez, szemétpréselő robot lévén ugyanis napelemmel üzemel, ő azonban jóval többre vágyik: az emberi civilizáció maradékaiból személyiséget épített magának, melyet munkával és játékkal ápol, és éppen kapóra jön neki egy vegetációt kutató űrrobot érkezése, mert végre megtapasztalhatja a szerelem és a ragaszkodás érzését – igaz, barátnője kapcsolatuk nagy részét programozott kómában tölti.

A mintegy 40 perces kísérleti kaland-némafilmes felütés tájképe egyszerre szép (a végletekig kidolgozott) és ijesztő (többek között a Legenda vagyok nagyvárosát idézi); hősünk egyaránt emlékeztet E.T.-re és az Esőemberre; valamint az egész jelenetfüzérben meglepő könnyedséggel fér meg egymás mellett a slapstick, a romantika, a tudományos-fantasztikum és az akció. A felvezetés után az űrkaland már csak hab a tortán, újabb idézetek és nagyszerű ötletek tárháza, de a korábbi Pixar-kalandokhoz képest túlságosan lineáris, a csavarok helyét átveszi az egyenes vonalú izgalom, majd végül az elmaradhatatlan tanulság – ám WALL-E még így is akkorát alakít, hogy az utolsó jelenetben képes könnyet csalni a néző szemébe.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/08 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9572