KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/január
KRÓNIKA
• N. N.: Alberto Cavalcanti, King Vidor, Elio Petri, Jacques Tati

• Zalán Vince: Színt vallani Új Balázs Béla-kötetek
• Balázs Béla: Filmkritikát! Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Nanuk, az eszkimó Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: A kritika kritikája Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Pénzért mindent Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Polikuska Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Levél Erdei belügyminiszter úrhoz a cenzúráról és egy szép magyar szóról Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Koltai Tamás: Szakszeűen kisiklatott vonatok Viadukt
• Koltai Ágnes: Varázslók és emberek Tündér Lala
• Boros István: Elsőfilmesek, 1983 Erdőss Pál, Sólyom András, Szurdi Miklós, Vészi János
• Nemes Nagy Ágnes: Vadnyugat keleten A testőr
• András László: Ötezer éves történet A postás mindig kétszer csenget
• Molnár Gál Péter: Játék a bizonytalansággal Madarak
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Múlt és jelen Mannheim
• Zsugán István: Emberek a fevevőgép előtt Nyon

• Bikácsy Gergely: Bálnák és szalamandrák Vázlat Alain Tannerről
• N. N.: Alain Tanner filmjei
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A gránátalma színe
• Kövesdi Rózsa: Várlak nálad vacsorára
• Simándi Júlia: A 34-es gyors
• Simándi Júlia: Az elnök elrablása
• Kapecz Zsuzsa: Nyugtalanság
• Farkas András: Kétes hírű menyasszony
• Schubert Gusztáv: Szökés a halál elől
• Schubert Gusztáv: Szerelmek, esőcseppek
• Varga András: Végállomás
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: A művész élete képekben Liszt Ferenc
• Szilágyi János: A Kockázat kockázata
• Csepeli György: Kant a televíziót nézi A tévéműsorok tetszéséről
KÖNYV
• Simándi Júlia: A hallgatag Asta

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Fekete villám

Vajda Judit

Csornaja Molnyija – orosz, 2009. Rendezte: Dimitrij Kiszelev. Írta: Dimitrij Alejnikov és Alexander Talal. Kép: Szergej Trofimov. Szereplők: Grigorij Dobrijgin (Dima), Szergej Garmas (Dima apja), Jekatyerina Vilkova (Nasztya), Igor Szavocskin (Borisz), Jekateryina Sztarsova (Sima testvére). Gyártó: Bazelevs Production. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Feliratos. 106 perc.

Az orosz filmipar többször bizonyította, hogy számos műfajban felveszi a versenyt Hollywooddal – lásd Az Admirálisnak a Titanickal vetekedő háborús melodrámáját vagy a Timur Bekmambetov-féle Éjszakai és Nappali őrség akciófantasyját. Részben éppen a kazah rendezőnek köszönhetjük az amerikaiaknak adott újabb csattanós orosz választ is: ő ugyanis a producere a Fekete Villámnak, ami az első, de annál frappánsabb felelet a világ másik oldalán már régóta futó, ám még közel sem lecsengett szuperhősmozikra.

A Fekete Villám (muszáj leírni az eredeti címet is: Csornaja Molnyija) ráadásul úgy használja az amerikai eredetű (szub)zsánert, hogy szervesen beágyazza a kortárs Oroszország valóságába – mintha mindig is ide tartozott volna. Az új orosz szuperhős nem születésénél fogva vagy valamely végzetes baleset okán, hanem egyrészt a jószerencse, másrészt saját döntése következtében válik az embertársait segítő kiválasztottá (vö.: a rendszerváltás utáni, új típusú „self-made-man” vállalkozókkal). S habár főhősünk és Pókember sorsa közt számos párhuzam fedezhető fel (mindketten csóró diákok, akik egy családi tragédia miatt határoznak úgy, hogy felvállalják a szuperhős státuszt, ezenkívül még itt van a szeretett nőért folyó harc motívuma is), elsőre nem sokaknak tűnik fel: Gyima nem száz százalékig orosz hős.

Ennek fő oka egyben a mű legfontosabb különbsége az amerikai superhero-filmekhez képest: a Fekete Villám alkotói egyrészt élesen elválasztják a szuperhőst és szuperképességét (nem a testén belülre, hanem azon kívülre helyezik), másrészt egy olyan eszközt választanak, ami tipikusan orosz: a magát virágkihordónak álcázó Gyima egy ősrégi fekete Volga 21-essel menti a bajba jutottakat. Ez is mutatja, hogy a film nem fél a paródiától sem – ami garantálja, hogy a Fekete Villám a fiatalabb célközönségen kívül a nosztalgiázó idősebbeket is eltalálja.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/03 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10115