KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/január
KRÓNIKA
• N. N.: Alberto Cavalcanti, King Vidor, Elio Petri, Jacques Tati

• Zalán Vince: Színt vallani Új Balázs Béla-kötetek
• Balázs Béla: Filmkritikát! Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Nanuk, az eszkimó Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: A kritika kritikája Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Pénzért mindent Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Polikuska Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Levél Erdei belügyminiszter úrhoz a cenzúráról és egy szép magyar szóról Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Koltai Tamás: Szakszeűen kisiklatott vonatok Viadukt
• Koltai Ágnes: Varázslók és emberek Tündér Lala
• Boros István: Elsőfilmesek, 1983 Erdőss Pál, Sólyom András, Szurdi Miklós, Vészi János
• Nemes Nagy Ágnes: Vadnyugat keleten A testőr
• András László: Ötezer éves történet A postás mindig kétszer csenget
• Molnár Gál Péter: Játék a bizonytalansággal Madarak
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Múlt és jelen Mannheim
• Zsugán István: Emberek a fevevőgép előtt Nyon

• Bikácsy Gergely: Bálnák és szalamandrák Vázlat Alain Tannerről
• N. N.: Alain Tanner filmjei
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A gránátalma színe
• Kövesdi Rózsa: Várlak nálad vacsorára
• Simándi Júlia: A 34-es gyors
• Simándi Júlia: Az elnök elrablása
• Kapecz Zsuzsa: Nyugtalanság
• Farkas András: Kétes hírű menyasszony
• Schubert Gusztáv: Szökés a halál elől
• Schubert Gusztáv: Szerelmek, esőcseppek
• Varga András: Végállomás
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: A művész élete képekben Liszt Ferenc
• Szilágyi János: A Kockázat kockázata
• Csepeli György: Kant a televíziót nézi A tévéműsorok tetszéséről
KÖNYV
• Simándi Júlia: A hallgatag Asta

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Nem beszélek zöldségeket

Kolozsi László

La tête en friche – francia, 2010. Rendezte: Jean Becker. Írta: Marie-Sabine Roger regényéből Jean Becker. Kép: Arthur Cloquet. Zene: Laurent Voulzy. Szereplők: Gérard Depardieu (Germain Chazes), Gisèle Casadesus (Margueritte), Rea Mauranen (Francine), Patrick Bouchitey (Landremont). Gyártó: Canal+ / ICE3. Forgalmazó: Mokép. Feliratos. 82 perc.

Polcz Alaine mesélte, hogy Kisoroszi határában, közel a kempinghez, élt egy lakókocsiban egy nagyon kedves férfi. Akin tudott segített, kocsija mögött kis veteményes húzódott, nem volt terhére senkinek. A pszichológusnő megkedvelte, és tanítgatta, könyveket vitt neki, és a férfi egyre lelkesebb olvasó lett, mígnem kocsmai cimborái legnagyobb meglepetésére egyszer csak Kafkát idézett. Mintha e férfi történetét vitte volna filmre a Lápvidék gyermekei című filmről ismert Jean Becker. Akárcsak a multik és a városiasodás ellen szót emelő korábbi dolgozat, ez az alkotás is igen csendes, távol áll tőle minden nagyképűség, minden pökhendiség.

Becker a francia vidék csendjének elkötelezettje: e filmje is olyan, mint egy terebélyes fa, jó szemlélni, jó árnyékában meghúzni magunkat, míg közben zuhog a 3D-s filmek kíméletlen kénes esője. A filmben a színészek is, a legnagyobbak is, csöndesen, visszafogottan, minden szokásos manírjuk nélkül játszanak. Az idős hölgy, aki egy padon ücsörögve olvas, és beleakad a behemót, galamblelkű férfiba, a Maigret-filmekből ismerős: Gisèle Casadesus. A kertésznadrágos Germain, aki anyja házának kertjében tengődik, Gérard Depardieu.

Csak a sok suta visszaemlékezős epizódért kár, a megelevenedő olvasmányok képeiért. Ha ezek nem lennének, nyugodtabb szívvel jelenthetnénk ki, a világ nincs elveszve, ha születnek és születhetnek ilyen filmek. És az abba vetett remény, hogy a vidék meg fogja őrizni azt, amiért élni érdemes, nem alaptalan, és előbb vagy utóbb a gőgös városokból mindenki odavágyik majd. Az ilyen filmek miatt is…


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/03 54-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10562