KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/január
KRÓNIKA
• N. N.: Alberto Cavalcanti, King Vidor, Elio Petri, Jacques Tati

• Zalán Vince: Színt vallani Új Balázs Béla-kötetek
• Balázs Béla: Filmkritikát! Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Nanuk, az eszkimó Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: A kritika kritikája Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Pénzért mindent Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Polikuska Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Levél Erdei belügyminiszter úrhoz a cenzúráról és egy szép magyar szóról Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Koltai Tamás: Szakszeűen kisiklatott vonatok Viadukt
• Koltai Ágnes: Varázslók és emberek Tündér Lala
• Boros István: Elsőfilmesek, 1983 Erdőss Pál, Sólyom András, Szurdi Miklós, Vészi János
• Nemes Nagy Ágnes: Vadnyugat keleten A testőr
• András László: Ötezer éves történet A postás mindig kétszer csenget
• Molnár Gál Péter: Játék a bizonytalansággal Madarak
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Múlt és jelen Mannheim
• Zsugán István: Emberek a fevevőgép előtt Nyon

• Bikácsy Gergely: Bálnák és szalamandrák Vázlat Alain Tannerről
• N. N.: Alain Tanner filmjei
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A gránátalma színe
• Kövesdi Rózsa: Várlak nálad vacsorára
• Simándi Júlia: A 34-es gyors
• Simándi Júlia: Az elnök elrablása
• Kapecz Zsuzsa: Nyugtalanság
• Farkas András: Kétes hírű menyasszony
• Schubert Gusztáv: Szökés a halál elől
• Schubert Gusztáv: Szerelmek, esőcseppek
• Varga András: Végállomás
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: A művész élete képekben Liszt Ferenc
• Szilágyi János: A Kockázat kockázata
• Csepeli György: Kant a televíziót nézi A tévéműsorok tetszéséről
KÖNYV
• Simándi Júlia: A hallgatag Asta

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Eden Lake – Gyilkos kilátások

Tosoki Gyula

Eden Lake – brit, 2008. Rendezte: James Watkins. Szereplők: Kelly Reilly, Michael Fassbender, Tara Ellis. Forgalmazó: Budapest Film. 91 perc.

Nem tûnik elvetélt ötletnek A Legyek Ura Goldingjának és a Hajtóvadászat öregekre Buzzatijának a világát a nyolcvanas évek campus-horrorjainak a dramaturgiájával beoltani, és mindezt a kortárs borzalom-mozik brutáleffektjeivel felturbózni. A debütáns James Watkins rendezõ is így gondolta, amikor egy jegyesség elõtt álló szerelmespárt tizenéves újbarbárok közé helyezett.

Jenny és Steve a civilizációtól távoli bányató mesés plázsán keresi a felüdülést. Jóllehet sok jel arra utal, hogy forduljanak vissza, õk ezt nem teszik meg, és hamarosan gyilkos indulatokkal teli kamaszokkal akadnak össze. A rendezõ patikamérlegen méri a feszültséget az elsõ összecsapásig, és kiváló munkát végez; a játékidõ elsõ harmadában csak az jelent kisebb gondot számára, hogy megteremtse az azonosulást a macsó mód makacs Steve-vel.

Ezután viszont már nehezebben boldogul a direktor. Nagyon megnehezíti a saját dolgát azzal, hogy korán beindítja a terror gépezetét, hiszen kemény feladat egy teljes órán át folyamatosan emelni a feszültséget, ráadásul az egyre sokkolóbb jelenetek azt a veszélyt rejtik magukban, hogy a filmet önnön paródiájába fordítják át. Ezt ugyan végül is sikerül elkerülni, de számos jelenet (leginkább az „élõ fáklya”-epizód) hatástalan marad, mivel a fokozás kényszere érzõdik rajta. Mindez érdektelenséget szül a nézõben, annak ellenére, hogy a thrillernek induló film fokozatosan horrorrá gorombul.

Talán éppen ez a baj: Watkins nem tisztázta magában a célját. Azt, hogy életszagú és társadalomtudatos thrillert vagy irracionális rémmozit kíván-e forgatni. Önmagában véve az nem probléma, hogy a kezdetben eviláginak tetszõ figurák idõvel földöntúli gonoszságokat követnek el – a nagy gond az, hogy a rendezõ akkor is ragaszkodik a szereplõk valószerûségének (de legalábbis evilágiságának) a hangsúlyozásához, amikor a cselekedeteik már valószerûtlenek. És éppen emiatt lesznek ezek az alakok kevéssé hihetõek.

Az ellenpontozó szerkesztés viszont jól áll a filmnek (lásd a bemutatott események és az eredeti cím kapcsolatát; a figurák hol áldozat-, hol pedig mészáros-szerepbe helyezését; vagy a kristálytiszta tóban fürdõzés és a trutymóban megmártózás kontrasztját). Az utolsó felvonás sem rossz a szõrmentén odavetett tanulsággal és a nyitott befejezéssel.

Extrák: nincsenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/04 . old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10590