KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/január
KRÓNIKA
• N. N.: Alberto Cavalcanti, King Vidor, Elio Petri, Jacques Tati

• Zalán Vince: Színt vallani Új Balázs Béla-kötetek
• Balázs Béla: Filmkritikát! Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Nanuk, az eszkimó Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: A kritika kritikája Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Pénzért mindent Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Polikuska Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Levél Erdei belügyminiszter úrhoz a cenzúráról és egy szép magyar szóról Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Koltai Tamás: Szakszeűen kisiklatott vonatok Viadukt
• Koltai Ágnes: Varázslók és emberek Tündér Lala
• Boros István: Elsőfilmesek, 1983 Erdőss Pál, Sólyom András, Szurdi Miklós, Vészi János
• Nemes Nagy Ágnes: Vadnyugat keleten A testőr
• András László: Ötezer éves történet A postás mindig kétszer csenget
• Molnár Gál Péter: Játék a bizonytalansággal Madarak
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Múlt és jelen Mannheim
• Zsugán István: Emberek a fevevőgép előtt Nyon

• Bikácsy Gergely: Bálnák és szalamandrák Vázlat Alain Tannerről
• N. N.: Alain Tanner filmjei
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A gránátalma színe
• Kövesdi Rózsa: Várlak nálad vacsorára
• Simándi Júlia: A 34-es gyors
• Simándi Júlia: Az elnök elrablása
• Kapecz Zsuzsa: Nyugtalanság
• Farkas András: Kétes hírű menyasszony
• Schubert Gusztáv: Szökés a halál elől
• Schubert Gusztáv: Szerelmek, esőcseppek
• Varga András: Végállomás
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: A művész élete képekben Liszt Ferenc
• Szilágyi János: A Kockázat kockázata
• Csepeli György: Kant a televíziót nézi A tévéműsorok tetszéséről
KÖNYV
• Simándi Júlia: A hallgatag Asta

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Cápák éjszakája 3D

Kovács Marcell

Shark Night 3D – amerikai, 2011. Rendezte: David R. Ellis. Írta: Will Hayes és Jesse Studenberg. Kép: Gary Capo. Zene: Tim Williams. Szereplők: Sara Paxton (Sara), Dustin Milligan (Nick), Chris Carmack (Dennis), Katharine McPhee (Beth), Chris Zylka (Blake). Gyártó: Incentive Filmed Entertainment / Next Films / Sierra Pictures / Silverwood Films. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 91 perc.

Marcangolós horrorfilm létére meglepõen vérszegény alkotás a Cápák éjszakája. Egészen megszépíti a szintén olcsón háromdésített tavalyi Piranha-remake sápadt emlékét. A Piranha 3D kéjes vigyorral élvezkedett a megcsonkított fürdõzõk csuromvér torzóin, mintha az operatõr a bikinifelsõ és alsó lábszár nélkül pózoló csinibabák képeivel vigasztalódott volna a lerágott csont forgatókönyvért. A Cápák éjszakája kerüli az efféle grand guignol látványosságot. Alapos hatástanulmányok késztethették arra a befektetõket, hogy a kamaszközönség megtartása érdekében a puhább korhatárbesorolás irányába mozduljanak. Ez állhat az éjszakai idõzítés hátterében is. Hiába ugrálnak ki a vízbõl mutatványos delfinek módjára óriási cápák, az éjszaka leple alatt ártalmatlan fekete foltként riogatják csak a nézõket.

Nem a naturalista vérengzés hiánya persze a film legnagyobb problémája. Spielberg pontosan tudta, hogy egy jóvágású hátuszony felbukkanása a fenyegetõ morajzene kíséretében túltesz a legrémisztõbb speciális effektuson is. A Cápák éjszakájából azonban nem csak a John Williams-kaliberû zeneszerzõ hiányzik, hanem gyakorlatilag minden, ami egy tényleg hátborzongató matinéfilmhez szükséges. A turistáskodó egyetemistákat molesztáló tanyasi martalócok sztorija az elmúlt években annyira elhasználódott, hogy még édesvízi cápákkal és snuff-filmes perverzióval fûszerezve sem mûködik. David R. Ellis rendezõ a Kígyók a fedélzeten önfeledt B-filmes bohóckodása után most komolyra próbálja venni a figurát, de hamar bebizonyosodik, hogy lehetetlenre vállalkozik. És egy unalmas, ötlettelen cápás horrorfilmet, amiben még mócsingos harapásnyomok sincsenek, a kamaszközönséggel végképp nem lehet megetetni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/10 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10823