KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/január
KRÓNIKA
• N. N.: Alberto Cavalcanti, King Vidor, Elio Petri, Jacques Tati

• Zalán Vince: Színt vallani Új Balázs Béla-kötetek
• Balázs Béla: Filmkritikát! Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Nanuk, az eszkimó Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: A kritika kritikája Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Pénzért mindent Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Polikuska Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Levél Erdei belügyminiszter úrhoz a cenzúráról és egy szép magyar szóról Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Koltai Tamás: Szakszeűen kisiklatott vonatok Viadukt
• Koltai Ágnes: Varázslók és emberek Tündér Lala
• Boros István: Elsőfilmesek, 1983 Erdőss Pál, Sólyom András, Szurdi Miklós, Vészi János
• Nemes Nagy Ágnes: Vadnyugat keleten A testőr
• András László: Ötezer éves történet A postás mindig kétszer csenget
• Molnár Gál Péter: Játék a bizonytalansággal Madarak
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Múlt és jelen Mannheim
• Zsugán István: Emberek a fevevőgép előtt Nyon

• Bikácsy Gergely: Bálnák és szalamandrák Vázlat Alain Tannerről
• N. N.: Alain Tanner filmjei
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A gránátalma színe
• Kövesdi Rózsa: Várlak nálad vacsorára
• Simándi Júlia: A 34-es gyors
• Simándi Júlia: Az elnök elrablása
• Kapecz Zsuzsa: Nyugtalanság
• Farkas András: Kétes hírű menyasszony
• Schubert Gusztáv: Szökés a halál elől
• Schubert Gusztáv: Szerelmek, esőcseppek
• Varga András: Végállomás
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: A művész élete képekben Liszt Ferenc
• Szilágyi János: A Kockázat kockázata
• Csepeli György: Kant a televíziót nézi A tévéműsorok tetszéséről
KÖNYV
• Simándi Júlia: A hallgatag Asta

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Anonymus

Huber Zoltán

Anonymus – amerikai, 2011. Rendezte: Roland Emmerich. Szereplők: Rhys Ifans, Vanessa Redgrave, David Thewlis. Forgalmazó: SPHE. 124 perc.

Az összeesküvés-elméletek egyszerű trükkre épülnek – mindig tartalmaznak egy olyan apró, akár tudományosan is vizsgálható ténymagot, amely áttételesen hihetővé varázsolja a köré épített, elképesztő fantazmagóriákat is. A nagy angol drámaíró, William Shakespeare életrajza is hemzseg az izgalmas kérdőjelektől, így aztán nem véletlen, miért izgatják a szerzőiségét kétségbe vonó spekulációk ily kitartóan a közönség fantáziáját. Az Anonymus e feltételezések közül is a legszövevényesebbet, a híres „Oxford-teóriát” zsákmányolja ki – a Da Vinci-kódot megszégyenítő hatásvadászattal.

John Orloff forgatókönyvíró nem elégedett meg az önmagában is hajmeresztő ötlet szimpla feldolgozásával, hanem biztos, ami biztos alapon gigászi konspirációvá növesztette az elméletet, és Oxford urát, a halhatatlan drámák vélt szerzőjét, Edward de Vere grófot az angol királyi udvart behálózó, titkos hatalmi harcok legfontosabb főszereplőjévé avatta. A sztori brazil szappanoperákat megszégyenítő, észveszejtő fordulatokkal dolgozik, miközben ellentmondást nem tűrve zárójelezi a valós történelmi tényeket, a logikát, de még a józanész alapvető törvényszerűségeit is. Roland Emmerich rendező meglepő módon ezúttal végül nem rombolja le a várost, ellenben az önirónia határáig csavarja a „szenzációs” szálakat, és akaratlanul is közröhej tárgyává teszi a szerzőiséggel kapcsolatos, további kutatásokat.

A széteső, sokszor követhetetlen narráció, a számítógép generálta látványos városképek, a tarka jelmezek egy ezer sebből vérző, ellentmondásokkal terhelt történetet próbálnak hitelessé varázsolni – de a szerelemmel, árulással, szexszel és vérrel felfokozott események kíméletlenül aláhúzzák a mű kongó ürességét. A szórakoztatásért Emmerich szinte minden vásári trükköt bevet, de eközben sajnos túl komolyan veszi magát, és megpróbálja szenzációs leleplezésként tálalni a döbbenetes lózungokat. Ha mindez komédia lenne, akár nevethetnénk is rajta. De Shakespeare, mint olcsó bulvárhős? Ez inkább tragédia!

Extrák: audiókommentár a rendezővel és a forgatókönyvíróval; kimaradt jelentek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/05 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11062