KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/január
KRÓNIKA
• N. N.: Alberto Cavalcanti, King Vidor, Elio Petri, Jacques Tati

• Zalán Vince: Színt vallani Új Balázs Béla-kötetek
• Balázs Béla: Filmkritikát! Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Nanuk, az eszkimó Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: A kritika kritikája Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Pénzért mindent Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Polikuska Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Levél Erdei belügyminiszter úrhoz a cenzúráról és egy szép magyar szóról Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Koltai Tamás: Szakszeűen kisiklatott vonatok Viadukt
• Koltai Ágnes: Varázslók és emberek Tündér Lala
• Boros István: Elsőfilmesek, 1983 Erdőss Pál, Sólyom András, Szurdi Miklós, Vészi János
• Nemes Nagy Ágnes: Vadnyugat keleten A testőr
• András László: Ötezer éves történet A postás mindig kétszer csenget
• Molnár Gál Péter: Játék a bizonytalansággal Madarak
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Múlt és jelen Mannheim
• Zsugán István: Emberek a fevevőgép előtt Nyon

• Bikácsy Gergely: Bálnák és szalamandrák Vázlat Alain Tannerről
• N. N.: Alain Tanner filmjei
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A gránátalma színe
• Kövesdi Rózsa: Várlak nálad vacsorára
• Simándi Júlia: A 34-es gyors
• Simándi Júlia: Az elnök elrablása
• Kapecz Zsuzsa: Nyugtalanság
• Farkas András: Kétes hírű menyasszony
• Schubert Gusztáv: Szökés a halál elől
• Schubert Gusztáv: Szerelmek, esőcseppek
• Varga András: Végállomás
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: A művész élete képekben Liszt Ferenc
• Szilágyi János: A Kockázat kockázata
• Csepeli György: Kant a televíziót nézi A tévéműsorok tetszéséről
KÖNYV
• Simándi Júlia: A hallgatag Asta

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Sötét bűnök

Sin City: Ölni tudnál érte

Az örök város

Kovács Marcell

Újabb fejezetek Frank Miller fatalista bűnképregény-sorozatából.

Közel tíz évvel a formabontó látványvilágával feltűnést keltő Sin City után Frank Miller és

Robert Rodriguez újabb fejezeteket filmesített meg Miller fatalista bűnképregény-sorozatából. Időközben jócskán megváltozott a film és a képregény kapcsolata: a sokadik gyermekkorát élő mozi habzsolja a comics-tól kölcsönzött akcióközpontú fantasy-meséket. A Marvel-univerzum teljes létszámmal átköltözött a filmvászonra, Christopher Nolan Batman-trilógiáját és a Miller 300-ából készült két feldolgozást pedig a felnőtt közönség is lelkiismeret furdalás nélkül nézhette végig.

Sin Cityben azonban mi sem változott. Az alkotók továbbra is a képregény és a film nyelvének összeházasításával vannak elfoglalva, az erősen stilizált, fekete-fehér foltokból felépített képi világ a film legmarkánsabb jellegzetessége. Csakhogy már túl vagyunk a rácsodálkozáson, hogy milyen szépek a képregény kockái mozivászonnyi méretre komponálva, második nekifutásra jóval nyilvánvalóbbak a film hiányosságai. A több főhőst követő, epizodikus szerkezet a szokásos alapsztorit variálja: a baltaarcú főhős sorozatosan kapja a pofonokat hamis szerelmétől vagy a kisemberek életét is megnyomorító helyi hatalmasságtól, esetleg mindkettőtől, mígnem egyszer elszakad a cérna, és elégtételt vesz a sérelmekért.

A történetek hasonlósága első alkalommal még hatásosan nyomatékosította a Sin City-univerzumot uraló reményvesztettséget, mostanra viszont már inkább önismétlésnek hat, egysíkúvá teszi a cselekményt, amit az epizódok váltogatása nem színesít, inkább csak bonyolulttá tesz. Az összezsúfolt történetek kapkodós hatást keltenek, a folyamatos narráció kényszeres beszélővé változtatja a képregény hallgatag szereplőit. A képregényes látvány megidézésében hajlíthatatlan alkotói szándék a cselekmény tekintetében a mozis korszellemnek engedményt téve a történet sűrítésére vállalkozik. Ha egy képregény-történet kockái csak rövidfilmnyi időt töltenek meg, akkor vegyünk belőlük, mondjuk, hármat. Pedig az igazi kihívás a képregénypanelek között, a fehér margón megbújó láthatatlan események megfilmesítése lett volna, a Sin City esetében ezek többnyire a magány és a tépelődés, elismerem, nem könnyen filmre írható történései. Az új Sin City-film az „ugyanolyan, csak nem olyan jó” típusú folytatások sorát gyarapítja: Miller világának kedvelőit elszórakoztatja, a többiek viszont csak a szinte kizárólag ruhátlanul látható Eva Greenre emlékeznek majd belőle.

 

Sin City: Ölni tudnál érte (Sin City: A Dame to Kill For) amerikai, 2014. Rendezte: Robert Rodriguez és Frank Miller. Írta: Frank Miller. Kép: Robert Rodriguez. Zene: Robert Rodriguez és Carl Thiel. Szereplők: Mickey Rourke (Marv), Jessica Alba (Nancy), Josh Brolin (Dwight), Bruce Willis (Hartigan), Eva Green (Ava). Gyártó: Aldemisa Entertainment/Demarest /Miramax/Solipsist Films/Troublemaker Studios. Forgalmazó: A Company Hungary. Szinkronizált. 103 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/10 34-34. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11927