KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/január
KRÓNIKA
• N. N.: Alberto Cavalcanti, King Vidor, Elio Petri, Jacques Tati

• Zalán Vince: Színt vallani Új Balázs Béla-kötetek
• Balázs Béla: Filmkritikát! Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Nanuk, az eszkimó Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: A kritika kritikája Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Pénzért mindent Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Polikuska Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Levél Erdei belügyminiszter úrhoz a cenzúráról és egy szép magyar szóról Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Koltai Tamás: Szakszeűen kisiklatott vonatok Viadukt
• Koltai Ágnes: Varázslók és emberek Tündér Lala
• Boros István: Elsőfilmesek, 1983 Erdőss Pál, Sólyom András, Szurdi Miklós, Vészi János
• Nemes Nagy Ágnes: Vadnyugat keleten A testőr
• András László: Ötezer éves történet A postás mindig kétszer csenget
• Molnár Gál Péter: Játék a bizonytalansággal Madarak
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Múlt és jelen Mannheim
• Zsugán István: Emberek a fevevőgép előtt Nyon

• Bikácsy Gergely: Bálnák és szalamandrák Vázlat Alain Tannerről
• N. N.: Alain Tanner filmjei
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A gránátalma színe
• Kövesdi Rózsa: Várlak nálad vacsorára
• Simándi Júlia: A 34-es gyors
• Simándi Júlia: Az elnök elrablása
• Kapecz Zsuzsa: Nyugtalanság
• Farkas András: Kétes hírű menyasszony
• Schubert Gusztáv: Szökés a halál elől
• Schubert Gusztáv: Szerelmek, esőcseppek
• Varga András: Végállomás
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: A művész élete képekben Liszt Ferenc
• Szilágyi János: A Kockázat kockázata
• Csepeli György: Kant a televíziót nézi A tévéműsorok tetszéséről
KÖNYV
• Simándi Júlia: A hallgatag Asta

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Toszkánai esküvő

Csiger Ádám

Toscaanse bruiloft – holland, 2015. Rendezte: Johan Nijenhuis. Írta: Maarten Leebens, Tijs van Marle, Anne-Louise Verboon. Kép: Maarten van Keller. Zene: Ronald Schilperoort. Szereplők: Sophie van Oers (Sannie), Simone Kleinsma (Marla), Ernst Daniel Smid (Tom), Lieke van Lexmond (Lisa). Gyártó: Farmhouse Film. Forgalmazó: Anjou Lafayette. Szinkronizált. 105 perc.

E holland filmnek már a címében is halmokban áll a giccs: esküvői vígjáték a napsütötte Toszkánában. Sem a romkom ezen alműfaja, sem a helyszín nem túl eredeti választás, trendi és kommersz már annál inkább, de legalább rímel rá a cselekmény. A hősnő holland esküvőszervező, aki gazdag honfitársait adja össze Toszkánában. Ahogy az a klisékönyvben meg van írva: a romantikus és perfekcionista nő munkalkoholistává vált, szerelmi életét elhanyagolva magányos és frigid lett, de aztán találkozik kiköpött ellentétével. A soron lévő vőlegény tanúja egy léha, nőfaló, anyagias válóperes ügyvéd, akivel első pillanattól ki nem állhatják egymást, tehát a rázós kezdet után végül összejönnek.

Ami a romantikát illeti, az alkotók minőség helyett mennyiségben utaznak, futószalagon szállítják a műfaji attrakciókat. Mint B-kategóriás horrorban a belezés vagy akciófilmben a bunyó, itt is menetrendszerűen érkeznek a látványelemek, legyen az csók vagy tájkép. A játékidőre jutó házassági ajánlatok száma elképesztően magas, a film összes (majdnem tucatnyi) fontosabb karaktere készül kimondani a boldogító igent a cselekmény valamely pontján, úgy féltucat párkapcsolat hiúsul meg és ugyanennyi marad tartós, az ifjak mellett pedig a szülők is oltár elé állnak (hogy a korosabb néző is tudjon kivel azonosulni). Komédiaként viszont már nem nyújt ilyen erős teljesítményt a film: alaphelyzetében semmiféle humoros bonyodalom nincs, olcsó és felszínes poénok töltik ki a játékidőt, „tévedések vígjátékától” holland-olasz kulturális ellentétekig. A film egyetlen apró pozitívuma, hogy nyomokban holland vonásokat tartalmaz, van benne egy csipetnyi Verhoeven és Warmerdam fekete humorából, ami biztosan lemorzsolódna az amerikai remake-ből, de ez korántsem kompenzálja a nagyregényes tempót, a lejárt szavatosságú sablonokat, és a gyér komikumot.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/04 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12154