KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/január
KRÓNIKA
• N. N.: Alberto Cavalcanti, King Vidor, Elio Petri, Jacques Tati

• Zalán Vince: Színt vallani Új Balázs Béla-kötetek
• Balázs Béla: Filmkritikát! Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Nanuk, az eszkimó Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: A kritika kritikája Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Pénzért mindent Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Polikuska Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Levél Erdei belügyminiszter úrhoz a cenzúráról és egy szép magyar szóról Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Koltai Tamás: Szakszeűen kisiklatott vonatok Viadukt
• Koltai Ágnes: Varázslók és emberek Tündér Lala
• Boros István: Elsőfilmesek, 1983 Erdőss Pál, Sólyom András, Szurdi Miklós, Vészi János
• Nemes Nagy Ágnes: Vadnyugat keleten A testőr
• András László: Ötezer éves történet A postás mindig kétszer csenget
• Molnár Gál Péter: Játék a bizonytalansággal Madarak
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Múlt és jelen Mannheim
• Zsugán István: Emberek a fevevőgép előtt Nyon

• Bikácsy Gergely: Bálnák és szalamandrák Vázlat Alain Tannerről
• N. N.: Alain Tanner filmjei
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A gránátalma színe
• Kövesdi Rózsa: Várlak nálad vacsorára
• Simándi Júlia: A 34-es gyors
• Simándi Júlia: Az elnök elrablása
• Kapecz Zsuzsa: Nyugtalanság
• Farkas András: Kétes hírű menyasszony
• Schubert Gusztáv: Szökés a halál elől
• Schubert Gusztáv: Szerelmek, esőcseppek
• Varga András: Végállomás
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: A művész élete képekben Liszt Ferenc
• Szilágyi János: A Kockázat kockázata
• Csepeli György: Kant a televíziót nézi A tévéműsorok tetszéséről
KÖNYV
• Simándi Júlia: A hallgatag Asta

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Mission: Impossible – Titkos nemzet

Kránicz Bence

Mission: Impossible - Rogue Nation – amerikai, 2015. Rendezte: Christopher McQuarrie. Írta: Drew Pearce és Christopher McQuarrie. Kép: Robert Elswit. Zene: Joe Kraemer. Szereplők: Tom Cruise (Hunt), Rebecca Ferguson (Ilsa), Jeremy Renner (Brandt), Simon Pegg (Benji), Ving Rhames (Luther), Sean Harris (Lane). Gyártó: Bad Robot / Skydance Production / Odin / Alibaba Picture Group. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 131 perc.

Húsz évvel ezelőtt Tom Cruise hívta életre producerként a Mission: Impossible-t, nagyjából a harmadik rész óta pedig a sorozat a sztár személyes játszóterét jelenti. Míg a nyitófilm osztott nézőpontjaival, hideglelős suspense-jeleneteivel még egyértelműen magán hordozta Brian De Palma keze nyomát, addig az újabb epizódoknak Cruise az első számú szerzője. A Titkos nemzetet levezénylő, a színész házi rendezőjének tekinthető Christopher McQuarrie (Jack Reacher) csupán olyan apróságok révén csempészheti bele magát a filmbe, mint az egyébként unalmas és vértelen főgonosszal való fizikai hasonlóság – eközben Cruise repülőgép-szárnyakon ugrálva bizonyítja tettrekészségét és dominanciáját férfiként és szerzőként egyaránt.

Minderre finom öniróniával reflektál a főhős legendája és személyes vonzereje köré épülő történet – Ethan Huntot szökevényként látjuk viszont, titkosügynök-csapatának tagjai a CIA utasításai ellenére, csak barátságuk miatt tartanak vele –, a Szindikátus nevű, kiugrott kormányügynökökből verbuvált terrorszervezet fenyegetése viszont sablonos és tét nélküli marad. Az előző részhez hasonlóan most is akad néhány pazar akciójelenet, elsősorban a casablancai motoros üldözés és Az ember, aki túl sokat tudott Hitchcock-klasszikusából átemelt operai merénylet szekvenciája. Ám ahogy a Fantom protokollban, úgy ezúttal is formulaszerű, meglepetések nélküli akciófilmes dramaturgiai vázat díszítenek az attrakciók, emiatt a valódi feszültség hiányzik a filmből.

Nézőpont kérdése, hogy az öltönyös kémfőnökök intrikái ellenére is együgyűnek ható sztori a kínzó ötlethiány jele, vagy a közönség zavartalan szórakoztatása érdekében hozott áldozat, a végeredmény azonban a közepesnél kicsit jobban sikerült kilencvenes évekbeli James Bond-epizódokat idézi – sajnos, Pierce Brosnan eleganciája és humora nélkül.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/09 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12392