KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/január
KRÓNIKA
• N. N.: Alberto Cavalcanti, King Vidor, Elio Petri, Jacques Tati

• Zalán Vince: Színt vallani Új Balázs Béla-kötetek
• Balázs Béla: Filmkritikát! Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Nanuk, az eszkimó Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: A kritika kritikája Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Pénzért mindent Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Polikuska Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Levél Erdei belügyminiszter úrhoz a cenzúráról és egy szép magyar szóról Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Koltai Tamás: Szakszeűen kisiklatott vonatok Viadukt
• Koltai Ágnes: Varázslók és emberek Tündér Lala
• Boros István: Elsőfilmesek, 1983 Erdőss Pál, Sólyom András, Szurdi Miklós, Vészi János
• Nemes Nagy Ágnes: Vadnyugat keleten A testőr
• András László: Ötezer éves történet A postás mindig kétszer csenget
• Molnár Gál Péter: Játék a bizonytalansággal Madarak
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Múlt és jelen Mannheim
• Zsugán István: Emberek a fevevőgép előtt Nyon

• Bikácsy Gergely: Bálnák és szalamandrák Vázlat Alain Tannerről
• N. N.: Alain Tanner filmjei
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A gránátalma színe
• Kövesdi Rózsa: Várlak nálad vacsorára
• Simándi Júlia: A 34-es gyors
• Simándi Júlia: Az elnök elrablása
• Kapecz Zsuzsa: Nyugtalanság
• Farkas András: Kétes hírű menyasszony
• Schubert Gusztáv: Szökés a halál elől
• Schubert Gusztáv: Szerelmek, esőcseppek
• Varga András: Végállomás
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: A művész élete képekben Liszt Ferenc
• Szilágyi János: A Kockázat kockázata
• Csepeli György: Kant a televíziót nézi A tévéműsorok tetszéséről
KÖNYV
• Simándi Júlia: A hallgatag Asta

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Hitman – a 47-es ügynök

Csiger Ádám


Hitman: Agent 47 – amerikai, 2015. Rendezte: Aleksander Bach. Írta: Michael Finch. Kép: Óttar Gudnason. Szereplők: Rupert Friend (47-es), Hannah Ware (Katia), Fabian (Emilio), Zachary Quinto (Smith). Gyártó: 20th Century Fox / Infinite Frameworks. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 96 perc.

 

 

A 2007-es Hitman folytatás nélkül maradt, ami nem magyarázható pusztán a negatív kritikákkal és a közepes bevételekkel, hisz a legújabb hollywoodi trendet immár a reboot jelenti. Jelen filmben az emblematikus videójáték-hős többé nem tarkopasz, ami realisztikusabb, földhözragadtabb tónust ígér, a reboot-lázat kirobbantó Batman: Kezdődik után szabadon. Valódi újítása azonban kivételesen nem a sötétebb hangulat: ugyanolyan felnőtt korhatáros akcióthrillert látunk, mint az első installáció alkalmával. A különbség ehelyett a videójáték-hős karakterének hatékonyabb stratégiával való megközelítése: az idei filmet mintha csak az első két Terminátor-mozi ihlette volna.

A 47-es ügynök eleinte úgy vadászik egy mit sem sejtő nőre, mint a T-800-as Sarah Connorra. A hősnőt hamar szárnyai alá veszi a maga Kyle Reese-je, ám egy korai és nem túl meglepő fordulat felfedi, hogy valójában nem a 47-es ügynök, hanem a riválisa jelent fenyegetést a nőre, az ellenlábas ráadásul sebezhetetlensége okán kiköpött T-1000-es. Akárcsak a Terminator 2-ben, a címszereplő helyett ezúttal is a hősnő csábít nézői azonosulásra, az ő alakjában nyerünk beavatást a 47-es ügynök világába. Új karakterének köszönhetően a film teljesíti a rebootok fő követelményét: képes elődjénél szélesebb közönséget megszólítani. Ezt leszámítva a film csak egy újabb fölösleges konzol-adaptáció, ami vajmi keveset ment át a videójátékok által nyújtott élményből. Pedig készült már olyan mozi, aminek ez maradéktalanul sikerült: a videójáték-adaptációk készítői példát vehetnének A holnap határáról, amely időhurok-narratívával rekonstruálja az újrakezdhető pályák mechanizmusát.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/10 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12434