KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/január
KRÓNIKA
• N. N.: Alberto Cavalcanti, King Vidor, Elio Petri, Jacques Tati

• Zalán Vince: Színt vallani Új Balázs Béla-kötetek
• Balázs Béla: Filmkritikát! Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Nanuk, az eszkimó Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: A kritika kritikája Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Pénzért mindent Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Polikuska Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Levél Erdei belügyminiszter úrhoz a cenzúráról és egy szép magyar szóról Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Koltai Tamás: Szakszeűen kisiklatott vonatok Viadukt
• Koltai Ágnes: Varázslók és emberek Tündér Lala
• Boros István: Elsőfilmesek, 1983 Erdőss Pál, Sólyom András, Szurdi Miklós, Vészi János
• Nemes Nagy Ágnes: Vadnyugat keleten A testőr
• András László: Ötezer éves történet A postás mindig kétszer csenget
• Molnár Gál Péter: Játék a bizonytalansággal Madarak
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Múlt és jelen Mannheim
• Zsugán István: Emberek a fevevőgép előtt Nyon

• Bikácsy Gergely: Bálnák és szalamandrák Vázlat Alain Tannerről
• N. N.: Alain Tanner filmjei
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A gránátalma színe
• Kövesdi Rózsa: Várlak nálad vacsorára
• Simándi Júlia: A 34-es gyors
• Simándi Júlia: Az elnök elrablása
• Kapecz Zsuzsa: Nyugtalanság
• Farkas András: Kétes hírű menyasszony
• Schubert Gusztáv: Szökés a halál elől
• Schubert Gusztáv: Szerelmek, esőcseppek
• Varga András: Végállomás
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: A művész élete képekben Liszt Ferenc
• Szilágyi János: A Kockázat kockázata
• Csepeli György: Kant a televíziót nézi A tévéműsorok tetszéséről
KÖNYV
• Simándi Júlia: A hallgatag Asta

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az 5. hullám

Sepsi László

The 5th Wave – amerikai, 2015. Rendezte: J Blakeson. Írta: Rick Yancey regényéből Susannah Grant. Kép: Enrique Chediak. Szereplők: Chloë Grace Moretz (Cassie), Nick Robinson (Ben), Maika Monroe (Ringer), Liev Schreiber (Vosch), Maria Bello (Reznik). Gyártó: Columbia Pictures / GK Films. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 111 perc.

 

Jelenleg Hollywoodban a young adult bestsellerből adaptált tinidisztópiák hasonló szerepet töltenek be, mint a Stephen King-adaptációk a nyolcvanas évek elején: a stúdiók egyre nagyobb számban sorozzák be a kipróbált zsánerveteránokat (Phillip Noyce: Az emlékek őre) és ígéretes pályakezdőket (Wes Ball: Az útvesztő) a csekély kockázattal járó biztonsági játékra. A remek kamarathrillerrel (Alice Creed eltűnése) debütált J Blakeson az utóbbi kategóriába tartozik, így számára Rick Yancey trilógiaindító regényének megfilmesítése egyben belépőfeladat is az álomgyárba – ami értelemszerűen kevés kreatív mozgásteret hagy.

Az 5. hullám az apokalitikus tinimozik rákfenéjének számító sterilitást elhagyva meglepő érzékletességgel viszi színre a gyarmatosító űrlények által megkezdett népirtást – kötelező városrombolástól madárinfluenzás karanténig –, miközben lecsapja a műfaj alapkoncepciójából adódó olyan labdákat is, mint „a tizenévesen minden nap világvége” magvas (zsáner)megfejtése. A lemészárolt felnőttek és a katonának vitt kamaszok közti senkiföldjén ragadt hősnőjén keresztül még pontos analógiát talál a felnőtté válással járó kínkeserves határhelyzetre, de az erős felütés után Blakeson filmje egyre ziláltabb ritmusban dobálja össze az olyan kötelező toposzokat, mint az Alkonyat-vérvonalból elszármazott szerelmi háromszög vagy az autoriter felnőtt hatalom megtévesztésre és hazugságokra épülő machinációi Végjátéktól Az éhezők viadaláig. Az 5. hullám úgy fullad le a fináléra, mint középiskolás kocadohányos Cooper-futás közben, és hiába kerül előtérbe az UFO-tematika és a felnőtté válás szempontjából is kiemelten fontos „mi az ember”-kérdéskör, a filozofikusra sikeredett pizsamapartit idéző kommentárok reményről és szeretetről csak még inkább felhívják rá a figyelmet, mivé nem nőtte ki magát az ígéretes kezdés.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/02 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12613