KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/január
KRÓNIKA
• N. N.: Alberto Cavalcanti, King Vidor, Elio Petri, Jacques Tati

• Zalán Vince: Színt vallani Új Balázs Béla-kötetek
• Balázs Béla: Filmkritikát! Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Nanuk, az eszkimó Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: A kritika kritikája Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Pénzért mindent Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Polikuska Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Levél Erdei belügyminiszter úrhoz a cenzúráról és egy szép magyar szóról Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Koltai Tamás: Szakszeűen kisiklatott vonatok Viadukt
• Koltai Ágnes: Varázslók és emberek Tündér Lala
• Boros István: Elsőfilmesek, 1983 Erdőss Pál, Sólyom András, Szurdi Miklós, Vészi János
• Nemes Nagy Ágnes: Vadnyugat keleten A testőr
• András László: Ötezer éves történet A postás mindig kétszer csenget
• Molnár Gál Péter: Játék a bizonytalansággal Madarak
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Múlt és jelen Mannheim
• Zsugán István: Emberek a fevevőgép előtt Nyon

• Bikácsy Gergely: Bálnák és szalamandrák Vázlat Alain Tannerről
• N. N.: Alain Tanner filmjei
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A gránátalma színe
• Kövesdi Rózsa: Várlak nálad vacsorára
• Simándi Júlia: A 34-es gyors
• Simándi Júlia: Az elnök elrablása
• Kapecz Zsuzsa: Nyugtalanság
• Farkas András: Kétes hírű menyasszony
• Schubert Gusztáv: Szökés a halál elől
• Schubert Gusztáv: Szerelmek, esőcseppek
• Varga András: Végállomás
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: A művész élete képekben Liszt Ferenc
• Szilágyi János: A Kockázat kockázata
• Csepeli György: Kant a televíziót nézi A tévéműsorok tetszéséről
KÖNYV
• Simándi Júlia: A hallgatag Asta

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Rideg világ

Pápai Zsolt


Equals – amerikai, 2016. Rendezte: Drake Doremus. Szereplők: Kristen Stewart, Nicholas Hoult, Guy Pearce. Forgalmazó: Pro Video. 102 perc.


 


Aligha van olyan pszichiáter, aki ne álmodott volna a modern élet egyik legmakacsabb lelki nyavalyája, a szorongás elleni gyógymód feltalálásáról. Pedig a szorongás megszüntetése – legalábbis papíron – nem túlságosan nehéz, csupán az érzelmeket kell hozzá maradéktalanul kiradírozni az emberek életéből. Ez a Rideg világ alapszituációja: a perfekt társadalomban megvalósul az érzelmek kiiktatása és az emberi interakciók teljes racionalizálása, az elidegenedés pedig olyan fokú, amilyenről még a XX. század legelborultabb egzisztencialistái sem (rém)álmodtak. A Rideg világ falanszteruniverzuma éppen úgy működik, mint az összes eszement utópia (maradjon bár meg ideológusok vagy művészek képzeletében, netán váljék véresen komoly valósággá): a hatalmasok úgy egyenlősítik a társadalom tagjait, hogy közben eltárgyiasítják őket.


A „klasszikus” modern filmben még az beteg, aki nem érez (Antonioni vagy Az édes élet Fellinije volt a téma nagy poétája), a kortárs szcéna disztópiájában viszont az beteg, aki érez. Drake Doremus rendező a nagy modernista direktorokkal szemben nem az érzelem betegségéről beszél, hanem arról, amikor az érzelem maga: betegség, akár a rák vagy a nátha, és ebben a világban játszat le egy klasszicizáló és lassan bontakozó, még a valóban váratlan fordulatai nyomán is csak alig felgyorsuló szerelmi históriát.


A Rideg világban ugyanis a szerelem „betegsége” jelenti a lázadás egyetlen formáját. Csakhogy a szerelem – mivel lebukás veszélye fenyegeti – rögtön félelmeket is generál. Doremus a szorongásmentes szenvedélynélküliség és a szorongásos érzelmek világa közé veti két hősét, ekképpen hatalmas téttel indítja művét, akkorával, amekkorát sokat próbált midcult-mesterek is nehezen bírnának el. Sajnos neki is beleroppan a dereka, így a játékidő középső harmadában filmje veszít az erejéből. Bármekkora rutinja is van a rendezőnek a melodrámaműfajban (Őrülten hiányzol, Kísértés), a nagy érzelmi intenzitású pillanatokkal nehezebben boldogul, és az összeboronálódott szerelmesek jelenetei kevéssé érdekesek, mint azok, melyekben csak vágyakoznak egymásra.


Ezzel együtt a Rideg világ a kortárs sci-fi-melodrámák reprezentánsa, olyan filmek kistestvére, mint az Ex Machina, A homár vagy az Érkezés. És nem csak a témája, a kivitelezése is csigázó: fapados sci-fi, de alig látszik rajta. A tárgyi világa ugyan kevés érdekességgel szolgál, a látványépítése viszont végig impresszív. Természeti képek kizárólag kurta pillanatokra tűnnek fel, a film hangulatát alapvetően meghatározó – zölddel diszkréten színezett vagy mészfehérre fakított – high-tech miliő izgalmasan üres és steril. A külsőkben Az édes élet és a Napfogyatkozás kihalt mesterséges tereinek emléke kísért, a színészek minimálgesztusokra csupaszított játéka pedig már-már Bresson modelljeit idézi.


Extrák: Nincsenek.



A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/01 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13038