KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/január
KRÓNIKA
• N. N.: Alberto Cavalcanti, King Vidor, Elio Petri, Jacques Tati

• Zalán Vince: Színt vallani Új Balázs Béla-kötetek
• Balázs Béla: Filmkritikát! Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Nanuk, az eszkimó Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: A kritika kritikája Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Pénzért mindent Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Polikuska Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Levél Erdei belügyminiszter úrhoz a cenzúráról és egy szép magyar szóról Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Koltai Tamás: Szakszeűen kisiklatott vonatok Viadukt
• Koltai Ágnes: Varázslók és emberek Tündér Lala
• Boros István: Elsőfilmesek, 1983 Erdőss Pál, Sólyom András, Szurdi Miklós, Vészi János
• Nemes Nagy Ágnes: Vadnyugat keleten A testőr
• András László: Ötezer éves történet A postás mindig kétszer csenget
• Molnár Gál Péter: Játék a bizonytalansággal Madarak
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Múlt és jelen Mannheim
• Zsugán István: Emberek a fevevőgép előtt Nyon

• Bikácsy Gergely: Bálnák és szalamandrák Vázlat Alain Tannerről
• N. N.: Alain Tanner filmjei
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A gránátalma színe
• Kövesdi Rózsa: Várlak nálad vacsorára
• Simándi Júlia: A 34-es gyors
• Simándi Júlia: Az elnök elrablása
• Kapecz Zsuzsa: Nyugtalanság
• Farkas András: Kétes hírű menyasszony
• Schubert Gusztáv: Szökés a halál elől
• Schubert Gusztáv: Szerelmek, esőcseppek
• Varga András: Végállomás
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: A művész élete képekben Liszt Ferenc
• Szilágyi János: A Kockázat kockázata
• Csepeli György: Kant a televíziót nézi A tévéműsorok tetszéséről
KÖNYV
• Simándi Júlia: A hallgatag Asta

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az egészség ellenszere

Varró Attila

A Cure for Wellness – amerikai, 2016. Rendezte: Gore Verbinski. Írta: Justin Hayte. Kép: Bojan Bazelli. Zene: Benjamin Wallfisch. Szereplők: Dane DeHaan (Lockhart), Jason Isaacs (Volmer), Mia Goth (Hannah). Gyártó: Regency Enterprises / Blind Wink. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 146 perc.

 

Nevezzük akár a tömegfilm felől megközelítve elmejátékfilmnek vagy a filmművészet nézőpontjából tudatfilmnek, a szubjektivitásból fakadó nyitottság rejtélynarratívákban való hasznosítása az ezredfordulós Álomgyár egyik legerősebb szerzői gyógymódját jelenti a különféle filmzsánerek elkerülhetetlen elöregedése, elsorvadása ellen románctól (Egy makulátlan elme…) science-fictionön át (Donnie Darko) a horrorfilmig (Másvilág). Nem csoda, hogy a két halmaz metszetét jelentő alkotások oly gyakran helyezik álom és ébrenlét határsávjában tartózkodó hőseiket a modernizmus kedvelt Varázshegy-színhelyére, a szanatórium/fürdőszálló labirintusvilágába (Tavaly Marienbadban, Nyolc és fél, Ifjúság), amelyek kalandverzióikban – diliház, börtön, kísértetkastély – egyszerre biztosítják a közönségnek a veszély izgalmát és a mind-fuck szellemi kihívását. Tekintve, hogy a zsánerkaméleon Verbinski horrortárában eddig is főszerepet játszott a fertőzés/betegség metaforája (videóvírustól karib-tengeri zombikig), érthető módon saját elmefilmjében visszanyúl a gyökerekhez és egyenesen Mann svájci szanatóriumába küldi ridegszívű (Lockhart) manhattani bróker-Castorpját, hogy cégigazgatója meglátogatása során maga is a különös intézmény foglyává váljon, ahol a szörnyű valóság elől vízterápiába és sárkányeregetésbe menekülő üzleti mogulok társadalomkritika-karikatúrái között rátalálhat saját belső vadállatára.

A Verbinski-Hayte páros bő lére eresztett története mégsem a „mi képzelet-mi valóság” kötelező játszmáinak sokadik kórházmeséjével (Jákob lajtorjájától Viharszigetig) kínál egészségesebb örömöket a nagyközönségnek: jóval érdekesebb, ahogy a film két órán keresztül ingadozik a sci-fi/thriller/horror cronenbergi elegye és a Lynch-féle művészfilm pengeélén, újabb és újabb körökkel elbizonytalanítva nézőit, vajon ezúttal a szerző álmodja a műfajt vagy a műfaj a szerzőt. Sajnos a fináléra az alkotók felszámolják ezt a végig lebegtetett kettősséget – és egy vérbeli gótikus grand-guignol leszámolás keretében látványosan felégetik az európai modernizmus geronto-fellegvárát.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/03 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13137