KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/január
KRÓNIKA
• N. N.: Alberto Cavalcanti, King Vidor, Elio Petri, Jacques Tati

• Zalán Vince: Színt vallani Új Balázs Béla-kötetek
• Balázs Béla: Filmkritikát! Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Nanuk, az eszkimó Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: A kritika kritikája Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Pénzért mindent Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Polikuska Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Levél Erdei belügyminiszter úrhoz a cenzúráról és egy szép magyar szóról Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Koltai Tamás: Szakszeűen kisiklatott vonatok Viadukt
• Koltai Ágnes: Varázslók és emberek Tündér Lala
• Boros István: Elsőfilmesek, 1983 Erdőss Pál, Sólyom András, Szurdi Miklós, Vészi János
• Nemes Nagy Ágnes: Vadnyugat keleten A testőr
• András László: Ötezer éves történet A postás mindig kétszer csenget
• Molnár Gál Péter: Játék a bizonytalansággal Madarak
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Múlt és jelen Mannheim
• Zsugán István: Emberek a fevevőgép előtt Nyon

• Bikácsy Gergely: Bálnák és szalamandrák Vázlat Alain Tannerről
• N. N.: Alain Tanner filmjei
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A gránátalma színe
• Kövesdi Rózsa: Várlak nálad vacsorára
• Simándi Júlia: A 34-es gyors
• Simándi Júlia: Az elnök elrablása
• Kapecz Zsuzsa: Nyugtalanság
• Farkas András: Kétes hírű menyasszony
• Schubert Gusztáv: Szökés a halál elől
• Schubert Gusztáv: Szerelmek, esőcseppek
• Varga András: Végállomás
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: A művész élete képekben Liszt Ferenc
• Szilágyi János: A Kockázat kockázata
• Csepeli György: Kant a televíziót nézi A tévéműsorok tetszéséről
KÖNYV
• Simándi Júlia: A hallgatag Asta

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Eldoradó

Soós Tamás Dénes

Eldorado – svájci-német, 2018. Rendezte és írta: Markus Imhoof. Gyártó: Thelma Film AG / Schweizer Radio und Fernsehen (SRF) / Zero One Film / Bayerischer Rundfunk (BR). Forgalmazó: Cirko Film Kft.. Feliratos. 90 perc.

 

Markus Imhoof egy fésületlenségében is érdekfeszítő, személyes hangvételű dokumentumfilmet forgatott a menekültválságról. A svájci rendező feleleveníti, hogyan fogadott be családja egy olasz menekültlányt a II. világháború idején, és ezzel a már-már hollywoodi filmbe illően drámai történettel nemcsak markáns érzelmi többletet kölcsönöz filmjének, de történelmi keretbe is ágyazza a migránsválságot. Azt sugallja, az előítéletek felélénkülése és a személytelen bürokrácia már akkor is életeket roppantott össze, amikor nem távoli kultúrákból, hanem szomszédos országokból vándoroltak be Európába. A film legnagyobb erénye, hogy miközben a migránsokat mentő olasz hajókon, a visszautasított menedékkérőket tömörítő gettókban, és a svájci-olasz határon intézkedő készített interjúkkal megismerteti velünk a menekülthullám különböző arcait, ezekhez az arcokhoz megrendítő sorsokat is kapcsol, akiknek a története épp azért lehet megrendítő, mert Imhoof megvilágítja a migráció tágabb összefüggéseit.

Az Eldorádó nem tetteti magát apolitikusnak (a menekültek egyenlő arányú elosztása mellett érvel), de ezt olyan, épkézláb érvekkel teszi, amik az Európai Unió szerepét is megpendítik a válság fenntartásában (emlékezetes példája a Svájcból kitoloncolt afrikai farmeré, aki hazatérve azért bukhat bele a szarvasmarhatartásba, mert az eltörölt EU-s vámok révén az európai tej olcsóbb lett, mint az afrikai). Néhány patetikus felszólalása ellenére („Vajon a mennyország kapuja felett is van szögesdrót?”) Imhoof keserű, hétköznapiságában is tragikus pillanatokat les el a bevándorlók megpróbáltatásaiból, és az európai médiában gyakran démonizált, dühös vagy kétségbeesett menekültarcok mögött meglátja a mélyen emberi traumákat, hogy utána politikai hovatartozástól függetlenül, és díjnyertes dokumentumfilmeknél (Tűz a tengeren) élesebben helyezze melléjük összeurópai felelősségünket ezen traumák minél empatikusabb kezelésében.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/09 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13811