KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/január
KRÓNIKA
• N. N.: Alberto Cavalcanti, King Vidor, Elio Petri, Jacques Tati

• Zalán Vince: Színt vallani Új Balázs Béla-kötetek
• Balázs Béla: Filmkritikát! Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Nanuk, az eszkimó Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: A kritika kritikája Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Pénzért mindent Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Polikuska Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Levél Erdei belügyminiszter úrhoz a cenzúráról és egy szép magyar szóról Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Koltai Tamás: Szakszeűen kisiklatott vonatok Viadukt
• Koltai Ágnes: Varázslók és emberek Tündér Lala
• Boros István: Elsőfilmesek, 1983 Erdőss Pál, Sólyom András, Szurdi Miklós, Vészi János
• Nemes Nagy Ágnes: Vadnyugat keleten A testőr
• András László: Ötezer éves történet A postás mindig kétszer csenget
• Molnár Gál Péter: Játék a bizonytalansággal Madarak
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Múlt és jelen Mannheim
• Zsugán István: Emberek a fevevőgép előtt Nyon

• Bikácsy Gergely: Bálnák és szalamandrák Vázlat Alain Tannerről
• N. N.: Alain Tanner filmjei
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A gránátalma színe
• Kövesdi Rózsa: Várlak nálad vacsorára
• Simándi Júlia: A 34-es gyors
• Simándi Júlia: Az elnök elrablása
• Kapecz Zsuzsa: Nyugtalanság
• Farkas András: Kétes hírű menyasszony
• Schubert Gusztáv: Szökés a halál elől
• Schubert Gusztáv: Szerelmek, esőcseppek
• Varga András: Végállomás
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: A művész élete képekben Liszt Ferenc
• Szilágyi János: A Kockázat kockázata
• Csepeli György: Kant a televíziót nézi A tévéműsorok tetszéséről
KÖNYV
• Simándi Júlia: A hallgatag Asta

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Vér és arany

Vincze Teréz

 

Az iráni mozi egyik sokat magasztalt hőse, Jafar Panahi (A fehér léggömb, A tükör, A kör) legújabb darabjával folytatja útját azon az ösvényen, melyre előző filmjével, A körrel lépett. Vagyis eltávolodik a kultikus erejű gyereksztoriktól, hogy a továbbra is parabolisztikus szerkezetű, egyszerű történetekkel politikai színezetű mondanivalót közvetítsen. Az előző filmben a társadalom kitaszítottjaiként sodródó nőkre zárult rá a körülmények kényszere alkotta sors-kör, most pedig egy férfit gyűr maga alá a társadalom kegyetlen, de korántsem következetes szükségszerűsége.

A forgatókönyvíróként Abbas Kiarostami által jegyzett körkörös dramaturgiájú történet a végén kezdődik, egy brutális kettős gyilkossággal. Ekkor még nem tudjuk, hogy Husszein, a pizzafutár szolgáltat igazságot a burzsoázia kegyetlenségével szemben, kivégezve egy tehetős ékszerbolt-tulajdonost. Innen flash backbe váltunk, hogy megsejthessük, miként érik meg Husszeinben az elhatározás e végzetes tettre. Azonban már a történet alapszerkezetéből is kitűnik, hogy korántsem a hagyományos ok-okozati építkezés és a csúcspont felé tartó drámai ív jellemzi (hiszen a csúcspontot az első, négyperces jelenet adja). Ezt igazolja a film további része is, melyben szinte pikareszk jelleggel látunk epizódokat Husszein, az iraki–iráni háború veteránjának életéből, aki pizzakihordóként az iráni társadalom legkülönbözőbb figuráival (háborús veterántárs, elképesztően gazdag világfi, az erkölcsrendészet szigorú hivatalnokai) s a társadalmi igazságtalanság különféle formáival találkozik. Nem mondhatni, hogy egy elmeháborodás fokozatainak vagyunk szemtanúi Husszein esetében, inkább arról van szó, hogy egy eleve instabil elméből váratlanul tör felszínre az agresszió.

Mindezzel összhangban a szigorúan geometrikus szerkezet ellenére a film legfőbb erénye egyértelműen a drámaiatlanított jelenetekben kibontakozó társadalmi helyzetrajz és a többnyire amatőrök által megformált szereplők sorának ábrázolása.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/02 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1783