KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/január
KRÓNIKA
• N. N.: Alberto Cavalcanti, King Vidor, Elio Petri, Jacques Tati

• Zalán Vince: Színt vallani Új Balázs Béla-kötetek
• Balázs Béla: Filmkritikát! Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Nanuk, az eszkimó Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: A kritika kritikája Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Pénzért mindent Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Polikuska Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Levél Erdei belügyminiszter úrhoz a cenzúráról és egy szép magyar szóról Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Koltai Tamás: Szakszeűen kisiklatott vonatok Viadukt
• Koltai Ágnes: Varázslók és emberek Tündér Lala
• Boros István: Elsőfilmesek, 1983 Erdőss Pál, Sólyom András, Szurdi Miklós, Vészi János
• Nemes Nagy Ágnes: Vadnyugat keleten A testőr
• András László: Ötezer éves történet A postás mindig kétszer csenget
• Molnár Gál Péter: Játék a bizonytalansággal Madarak
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Múlt és jelen Mannheim
• Zsugán István: Emberek a fevevőgép előtt Nyon

• Bikácsy Gergely: Bálnák és szalamandrák Vázlat Alain Tannerről
• N. N.: Alain Tanner filmjei
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A gránátalma színe
• Kövesdi Rózsa: Várlak nálad vacsorára
• Simándi Júlia: A 34-es gyors
• Simándi Júlia: Az elnök elrablása
• Kapecz Zsuzsa: Nyugtalanság
• Farkas András: Kétes hírű menyasszony
• Schubert Gusztáv: Szökés a halál elől
• Schubert Gusztáv: Szerelmek, esőcseppek
• Varga András: Végállomás
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: A művész élete képekben Liszt Ferenc
• Szilágyi János: A Kockázat kockázata
• Csepeli György: Kant a televíziót nézi A tévéműsorok tetszéséről
KÖNYV
• Simándi Júlia: A hallgatag Asta

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Fehéri Tamás (1927–2002)

Zelki János

 

A XX. század második felét végigfilmezte. Már húszévesen a MAFIRT-nál, majd a MOKÉP-nél dolgozott, a Főiskolán operatőrnek tanult. A Magyar Filmhíradó munkatársaként ezernél több filmriportot készített, az volt a dolga mindig, hogy ott legyen, ahol épp történik valami. Ezt igen meg lehet szeretni, és talán valóban úgy van, ahogyan sok (játék)filmestől hallani: ha nagyobb lenne a respektje a dokumentumfilmezésnek, ha ismertséget, megélhetést is nyújtana, kevesen hagynának föl vele, hogy helyette írók, producerek, kuratóriumok igényei közt lavírozva próbáljanak „igazit” alkotni valósnak látszó fikciókból. De nem: sem ismertséget, sem megélhetést nem nyújt, el is hagyják a tehetséges filmesek rendre – és meg lehet érteni őket. Aki viszont marad, az tudja: mindig többet ad, mint amennyit kapni fog.

Fehéri Tamás nemcsak maradt, hanem mániája lett, hogy másoknak is kedvet csináljon a maradáshoz. A Fórum Film Alapítvány létrehozásával olyan dokumentumfilm-műhelyt épített föl, ahol egyszeriben otthon érezhette magát bárki, aki egy ötlettel, félig kész filmtervvel bekopogott. Mindjárt az első alkalommal. „Csináld meg!” – mondta, s a feltételeket előteremtette hozzá. Meg lehetett csinálni, tudva, hogy alig várja a film elkészültét, tudva, hogy bár az ő egzisztenciája is a film sikerétől függ – soha nem fog egy szóval sem beleszólni. Tíz esztendő alatt 170 dokumentumfilm készült a Fórum Film gyártásában.

Most még nem lehet tudni pontosan, mi lesz, csak azt, hogy eztán nehezebb lesz. Minden szempontból. A régóta kínzó, mégis váratlanul elhatalmasodott betegséggel szemben, úgy látszik, nem volt mit tenni. Fehéri Tamás fél évvel 75. születésnapja előtt meghalt. Örökségét ránk hagyta: csinálni kell tovább.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/05 03. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2535