KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/január
KRÓNIKA
• N. N.: Alberto Cavalcanti, King Vidor, Elio Petri, Jacques Tati

• Zalán Vince: Színt vallani Új Balázs Béla-kötetek
• Balázs Béla: Filmkritikát! Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Nanuk, az eszkimó Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: A kritika kritikája Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Pénzért mindent Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Polikuska Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Levél Erdei belügyminiszter úrhoz a cenzúráról és egy szép magyar szóról Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Koltai Tamás: Szakszeűen kisiklatott vonatok Viadukt
• Koltai Ágnes: Varázslók és emberek Tündér Lala
• Boros István: Elsőfilmesek, 1983 Erdőss Pál, Sólyom András, Szurdi Miklós, Vészi János
• Nemes Nagy Ágnes: Vadnyugat keleten A testőr
• András László: Ötezer éves történet A postás mindig kétszer csenget
• Molnár Gál Péter: Játék a bizonytalansággal Madarak
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Múlt és jelen Mannheim
• Zsugán István: Emberek a fevevőgép előtt Nyon

• Bikácsy Gergely: Bálnák és szalamandrák Vázlat Alain Tannerről
• N. N.: Alain Tanner filmjei
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A gránátalma színe
• Kövesdi Rózsa: Várlak nálad vacsorára
• Simándi Júlia: A 34-es gyors
• Simándi Júlia: Az elnök elrablása
• Kapecz Zsuzsa: Nyugtalanság
• Farkas András: Kétes hírű menyasszony
• Schubert Gusztáv: Szökés a halál elől
• Schubert Gusztáv: Szerelmek, esőcseppek
• Varga András: Végállomás
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: A művész élete képekben Liszt Ferenc
• Szilágyi János: A Kockázat kockázata
• Csepeli György: Kant a televíziót nézi A tévéműsorok tetszéséről
KÖNYV
• Simándi Júlia: A hallgatag Asta

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A tengeralattjáró

Kovács András Bálint

 

Ez a film nem a fasiszta fenevadról szól, hanem német katonákról. Nem a náci hadvezetésről, hanem kipróbált, dolgukat értő, precíz szakemberekről. Nem a német hadigépezetről, hanem a német hadigépekről. Ha a film mondandóját egy rossz viccben össze lehetne foglalni, akkor valahogy így hangoznék: Mi a különbség a fasizmus és a sztálinizmus között? Az, hogy a Volkswagen még mindig megy. Tengeralattjárónk hősei nincsenek oda Hitlerért, a „dagadtat” (Göringet) meg egyenesen utálják, viszont feltétel nélkül bíznak a német iparban és szakértelemben. Nem sokat foglalkoznak az ideológiai neveléssel, viszont jókedvűen éneklik ellenségeik katonadalait, és a Lili Marleen helyett francia sanzonokat hallgatnak. Feladatukat egy zokszó nélkül teljesítik, az ellenséget nem kímélik – hagyják odaveszni a fuldokló angol tengerészeket –, de a profi gőgjével vetik meg azokat, akiktől a parancsokat kapják. Más világban élnek, mint azok: akiktől a parancsokat kapják. Más világban élnek, mint azok: a profizmus és a minőség nemzetek és ideológiák feletti világában. Szakértelmük és a német technológiai perfekcionizmus segítségvel minden helyzetből megmenekülnek, csak egyet nem élnek túl: az ünneplést és a díszmenetelést. Itt már védtelenek a „Tommyk” repülőivel szemben, mert ez már politika és ideológia.

A film – mely igen izgalmasan, bár az akciófilmek sokszor lapos sablonosságával van elkészítve – letörülhetetlenül hordja magán a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján születő professzionalizmus-kultuszt, technokrata-pragmatista yuppie – szemléletet. Minden ideológia halandzsa, a szakértelem és a pontosság rejti az emberi minőségeket. A rendező kínosan vigyáz, hogy a szakszerűséghez intézett ódája ne váljon a fasizmus felmentésévé, és kétségtelenül ügyesen egyensúlyoz ezen a keskeny pallón. (Szinte nem látni a filmben náci szimbólumokat, a zászlókat is gondosan lekötötték, hogy ne lobogjanak. (Megpróbálja átmenteni azt, ami átmenthető a háborúból a német identitástudatba. Az, hogy Thomas Mann és Albert Einstein helyett a német gépészmérnökökkel próbálkozik, nem tisztességtelen és nem is tévedés, csak egy kicsit lapos. De ami igaz, az igaz: a Volkswagen még mindig Volkswagen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/08 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4405