KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/január
KRÓNIKA
• N. N.: Alberto Cavalcanti, King Vidor, Elio Petri, Jacques Tati

• Zalán Vince: Színt vallani Új Balázs Béla-kötetek
• Balázs Béla: Filmkritikát! Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Nanuk, az eszkimó Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: A kritika kritikája Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Pénzért mindent Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Polikuska Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Levél Erdei belügyminiszter úrhoz a cenzúráról és egy szép magyar szóról Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Koltai Tamás: Szakszeűen kisiklatott vonatok Viadukt
• Koltai Ágnes: Varázslók és emberek Tündér Lala
• Boros István: Elsőfilmesek, 1983 Erdőss Pál, Sólyom András, Szurdi Miklós, Vészi János
• Nemes Nagy Ágnes: Vadnyugat keleten A testőr
• András László: Ötezer éves történet A postás mindig kétszer csenget
• Molnár Gál Péter: Játék a bizonytalansággal Madarak
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Múlt és jelen Mannheim
• Zsugán István: Emberek a fevevőgép előtt Nyon

• Bikácsy Gergely: Bálnák és szalamandrák Vázlat Alain Tannerről
• N. N.: Alain Tanner filmjei
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A gránátalma színe
• Kövesdi Rózsa: Várlak nálad vacsorára
• Simándi Júlia: A 34-es gyors
• Simándi Júlia: Az elnök elrablása
• Kapecz Zsuzsa: Nyugtalanság
• Farkas András: Kétes hírű menyasszony
• Schubert Gusztáv: Szökés a halál elől
• Schubert Gusztáv: Szerelmek, esőcseppek
• Varga András: Végállomás
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: A művész élete képekben Liszt Ferenc
• Szilágyi János: A Kockázat kockázata
• Csepeli György: Kant a televíziót nézi A tévéműsorok tetszéséről
KÖNYV
• Simándi Júlia: A hallgatag Asta

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Hívatlanok

Hungler Tímea

The Strangers – amerikai, 2008. Rendezte és írta: Bryan Bertino. Kép: Peter Sova. Zene: Tom Hajdu és Andy Milburn. Szereplők: Liv Tyler (Kristen), Scott Speedman (James), Gemma Ward (Maszkos nő), Kip Weeks (Maszkos férfi). Gyártó: Vertigo Entertainment / Mandate Pictures. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 85 perc.

 

Tucat-horrorunk leginkább komolyan vehető sokk-effektje sajnos azon tény, hogy a sztori megtörtént eseményeken alapul. Minden más: klisé, unalom, következetlen dramaturgia és idegtépő zenei aláfestés. Pedig nem indulunk rosszul: ifjú pár, elhagyatott erdei vityilló – a kissé feszült viszonyról csakhamar kiderül, a hölgy nemet mondott a fiú lánykérésére, most épp emésztik a történteket. A megbékélés fázisában, hajnali négy körül valaki dörömböl az ajtón, és Tamarát keresi. Hogy ezek után mi következik, előre sejthető. A maszkos-baltás zaklatók ezúttal hárman vannak, ki-be járkálnak a házból, telefonokat tesznek tönkre, autókerekeket szurkálnak ki, kicsavarják a biztosítékot, lövöldöznek, mindezt mindig a félhomályból, takarásból előbukkanva. Hőseink célja nem lehet más csak a túlélés.

Hogy mindehhez minek Gemma Ward, az új generációs topmodell, ha a babaarcú maszk alatt nem látszik belőle semmi, örök rejtély marad. Mint ahogy az is, hogy a rendező miből gondolta, hogy ezzel az igencsak vérszegény sztorival kihúzhat egy filmidőt. A bevezetés még hagyján, a tárgyalás azonban nem áll másból csak riogatásból, visításból, menekülésből, lábficamokból, bújócskából és nyöszörgésből. Félelmünket feltehetőleg a zárt tér, az ok- és arcnélküli testi-lelki terror hivatott felkelteni, de nagyobb a kísértés elmerengeni a viktimológián, mint tövig rágni a körmeinket izgalmunkban. Mégis, miért hagyja magára az éj közepén hősünk a hősnőt, ha előtte már egy titokzatos nő a frászt hozta rájuk? Miért nem hívja a helyszínre érkező közeli barát a rendőrséget, és minek megy be a házba, ha arra érkezik, hogy üvölt a lemezjátszó és a párocska kocsiját valaki miszlikbe aprította? Őszintén reméljük, hogy a válaszokat nem a Hívatlanok: A kezdet adja meg.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/10 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9523