KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/január
KRÓNIKA
• N. N.: Alberto Cavalcanti, King Vidor, Elio Petri, Jacques Tati

• Zalán Vince: Színt vallani Új Balázs Béla-kötetek
• Balázs Béla: Filmkritikát! Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Nanuk, az eszkimó Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: A kritika kritikája Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Pénzért mindent Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Polikuska Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Balázs Béla: Levél Erdei belügyminiszter úrhoz a cenzúráról és egy szép magyar szóról Balázs Béla filmkritikái – először magyarul
• Koltai Tamás: Szakszeűen kisiklatott vonatok Viadukt
• Koltai Ágnes: Varázslók és emberek Tündér Lala
• Boros István: Elsőfilmesek, 1983 Erdőss Pál, Sólyom András, Szurdi Miklós, Vészi János
• Nemes Nagy Ágnes: Vadnyugat keleten A testőr
• András László: Ötezer éves történet A postás mindig kétszer csenget
• Molnár Gál Péter: Játék a bizonytalansággal Madarak
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Múlt és jelen Mannheim
• Zsugán István: Emberek a fevevőgép előtt Nyon

• Bikácsy Gergely: Bálnák és szalamandrák Vázlat Alain Tannerről
• N. N.: Alain Tanner filmjei
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A gránátalma színe
• Kövesdi Rózsa: Várlak nálad vacsorára
• Simándi Júlia: A 34-es gyors
• Simándi Júlia: Az elnök elrablása
• Kapecz Zsuzsa: Nyugtalanság
• Farkas András: Kétes hírű menyasszony
• Schubert Gusztáv: Szökés a halál elől
• Schubert Gusztáv: Szerelmek, esőcseppek
• Varga András: Végállomás
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: A művész élete képekben Liszt Ferenc
• Szilágyi János: A Kockázat kockázata
• Csepeli György: Kant a televíziót nézi A tévéműsorok tetszéséről
KÖNYV
• Simándi Júlia: A hallgatag Asta

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Rövidlátók

Varró Attila

Megane – japán, 2007. Írta és rendezte: Naoko Ogigami. Kép: Noboru Tanimine. Szereplők: Satomi Kobayashi (Taeko), Mikako Ichikawa (Haruna), Ryo Kase (Yomogi), Ken Mitsuishi (Yuji), Masako Motai (Sakura). Gyártó: Nikkatsu / Nihon Eiga. Forgalmazó: Odeon Kft. Feliratos. 106 perc.

 

A japán filmrendezőnők Naomi Kawese nevével fémjelzett legújabb hulláma nem éppen vígjátékok révén várt ismertté: így aztán a komor szépségű dokudrámák generációjában helyet talált Naoko Ogigami eddigi négy filmjével fontos hiánypótlónak is tekinthető – egyszerre gazdagítja kortársnői kisrealista, vidéki életképeinek sorát és a valahol Ozunál indult minimalista családi komédiák szívmelengető tradícióját. Ogigami tipikus mikrocsoportja a 2007-es Sirály falatozó óta egyfajta vadidegenekből felépülő (főként női) családmodell, amely valami isten háta mögötti ponton, egyfős vendéglátóhely köré szerveződik: legyen az kuncsaftokra váró japán kisétterem Helsinki egyik zugában vagy néptelen tengerparti fogadó a Rövidlátók névtelen szubtrópusi szigetén, Okinawától délre. A rendezőnő ezúttal is egy beilleszkedés üdvözülés-történetét beszéli el, imádott készétel-metaforáinak fogásaiban feltálalva: eltitkolt magán-apokalipszise elől menekülő nagyvárosi tanárnő-hőse eleinte bosszankodva keresi helyét a tenyérnyi vidéki éden bizarr asztaltársaságában, ám a hóbortos népség egyszerű igazságai és szépség iránti fogékonyságuk hamarosan rabul ejtik, majd a helyével együtt elveszett lelki békéjét is megtalálja köztük.

Ogigami tiszta, levegős meséje a műfaj honi hagyományaihoz illőn mindössze pármondatos: konfliktusok, fordulatok csupán kósza pillanatokra kavarják fel állóvizét, hogy aztán még egyazon mikrotörténeten belül le is csendesedjenek. Laza, epizodikus cselekménye, bájos ellipszisei, gyakorta hosszas késleltetésen alapuló halk szavú humora ezúttal is a megszokott nemzeti ízeket hozzák, egyfajta hamisítatlan japán válaszként a Fargo vagy az Eszelős szívatás groteszk falujáró-komédiáira (lásd még Nobuhiro Yamashita friss filmjeit, élen a nálunk is bemutatott Lesipuskásokkal) – mintha csak a Miért éppen Minnesota hősnője a zord középnyugati tél helyett Kikujiro nyarában lelne menedékre.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/10 54-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9893