KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/február
• Zalán Vince: „Éjlakó lelkeknek a fény” Örök mozi
• Csala Károly: Tóth János mozija Interjú két részben
• N. N.: Örök mozi Összeállítás Tóth János rövidfilmjeiből
• Koltai Tamás: Korunk hőse a játszótéren Talpra, Győző!
• Kovács András Bálint: Hátrányos helyzetben A pártfogolt
• Zsugán István: Krónika a Don-kanyarról Beszélgetés Sára Sándorral
• Molnár Gál Péter: A Kelekótya Angyal Jacques Tati utolsó halála
• N. N.: Jacques Tati filmjei
• Bikácsy Gergely: A pilóta felesége
• András László: Tánc és tragédia
• Rubanova Irina: Változatosságra törekedve Szovjet film, 1982
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Akit Bulldózernek hívtak
• Hollós László: Szerelem Montrealban
• Ardai Zoltán: Ez volt a jazz
• Zoltán Katalin: Bulldogok és cseresznyék
• Deli Bálint Attila: Szemben a világgal
• Harmat György: Egy zsaru bőréért
• Harmat György: A banda fogságában
• Csala Károly: Mise Macedóniában Csak harmadát láttuk
• Ardai Zoltán: A Kolónia
• Peredi Ágnes: Éjszakai lovasok
• Lajta Gábor: Kamaszkor
• Schubert Gusztáv: Üldözés a sztyeppén
• Deli Bálint Attila: A lator
VIDEÓ
• Pogány Csaba: Kazetták, készülékek, jogszabályok
• Lipovecz Iván: A videopiac, a videogyártás kérdőjelei az NSzK-ban
TELEVÍZÓ
• Bársony Éva: Tudósok a kettesen A közművelődési műsorokról
• Gambetti Giacomo: A kínai kaland Filmsorozat Marco Polóról
KÖNYV
• Hegedűs Zoltán: A hagyma és a liliom
KRÓNIKA
• N. N.: Francia filmhét
• N. N.: Bolykovszky Béla halálára

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

France Noir

A pokol bugyraiban

Ádám Péter

Clouzot 1964-es befejezetlen filmje.

15 órányi muszter, mindössze ennyi maradt Henri-Georges Clouzot 1964-ben elkezdett, de félbehagyott művéből, A Pokolból. A torzóban maradt filmből néhány töredéket két évvel ezelőtt már bemutattak a Louvre auditóriumában. Serge Bromberg, a sikeren felbuzdulva, nemrég dokumentumfilmet forgatott e legendás kudarc történetéről, és a filmben a L’Enfer néhány elkészült jelenetét is felhasználta.

Clouzot mély alkotói és érzelmi válságba került a hatvanas évek elején. Elveszti feleségét, aki több filmjében is játszott, és hirtelen úgy érzi, mintha kikopott volna a filmszakmából. Az Új Hullám fiataljainak megjelenése, de főleg az 1963-as Nyolc és fél után úgy érzi, bizonyítania kell.

Clouzot fiatal házaspárról és az újdonsült férj féltékenységi rohamairól szeretne filmet csinálni (a témába nyilván feleségével való kapcsolatának emléke is belejátszott). A rendezőnek akkora a tekintélye, hogy szabad kezet kap a Columbiától. Clouzot ezúttal nem is annyira a dialógusra, mint inkább a vakmerő formai kísérletekre helyezi a hangsúlyt. A két főszerepre Romy Schneidert és Serge Reggianit szerződteti.

A forgatás 1964. júliusában indul, a Cantal megyei Garabit viadukt lábánál. 150 világosító és három stáb várja a rendező utasításait. De valahogy semmi sem úgy történik, ahogyan Clouzot elképzelte. Ráadásul a színészekkel is megromlik a kapcsolata (Reggiani ott is hagyja a forgatást, és kórházba vonul); helyette Clouzot Trintignant-ra gondol, de mire a színész beletanulna a szerepébe, őt is leteríti egy szívroham. Ez a művészi vízió Clouzot perfekcionizmusának nyomása alatt nem is végződhetett másként, mint rémálomban.

Bromberg három forrásból rekonstruálja a kudarcba fulladt vállalkozás történetét. Meginterjúvolja az operatőrt, az asszisztenst és a még életben levő színészeket, felolvastat néhány töredéket a forgatókönyvből, és végül bemutat néhány töredéket a muszterből. Amelyen főleg Romy Schneidert látni, hol kívánatosan, hol ijesztően, hol megadóan, hol zsarnokként, mintha az öregedő rendező minden szorongását és erotikus fantáziáját rávetítené a fiatal színésznőre.

Előfordul, és nem is olyan ritkán, hogy egy bukás fénycsóvája még a siker tündöklését is elhomályosítja. Clouzot torzóban maradt filmje megmaradt rendezői álomnak, de erről az álomról, hála Serge Bomberg dokumentumfilmjének, most már elég sokat tudunk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/01 25-25. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10036