KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/február
• Zalán Vince: „Éjlakó lelkeknek a fény” Örök mozi
• Csala Károly: Tóth János mozija Interjú két részben
• N. N.: Örök mozi Összeállítás Tóth János rövidfilmjeiből
• Koltai Tamás: Korunk hőse a játszótéren Talpra, Győző!
• Kovács András Bálint: Hátrányos helyzetben A pártfogolt
• Zsugán István: Krónika a Don-kanyarról Beszélgetés Sára Sándorral
• Molnár Gál Péter: A Kelekótya Angyal Jacques Tati utolsó halála
• N. N.: Jacques Tati filmjei
• Bikácsy Gergely: A pilóta felesége
• András László: Tánc és tragédia
• Rubanova Irina: Változatosságra törekedve Szovjet film, 1982
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Akit Bulldózernek hívtak
• Hollós László: Szerelem Montrealban
• Ardai Zoltán: Ez volt a jazz
• Zoltán Katalin: Bulldogok és cseresznyék
• Deli Bálint Attila: Szemben a világgal
• Harmat György: Egy zsaru bőréért
• Harmat György: A banda fogságában
• Csala Károly: Mise Macedóniában Csak harmadát láttuk
• Ardai Zoltán: A Kolónia
• Peredi Ágnes: Éjszakai lovasok
• Lajta Gábor: Kamaszkor
• Schubert Gusztáv: Üldözés a sztyeppén
• Deli Bálint Attila: A lator
VIDEÓ
• Pogány Csaba: Kazetták, készülékek, jogszabályok
• Lipovecz Iván: A videopiac, a videogyártás kérdőjelei az NSzK-ban
TELEVÍZÓ
• Bársony Éva: Tudósok a kettesen A közművelődési műsorokról
• Gambetti Giacomo: A kínai kaland Filmsorozat Marco Polóról
KÖNYV
• Hegedűs Zoltán: A hagyma és a liliom
KRÓNIKA
• N. N.: Francia filmhét
• N. N.: Bolykovszky Béla halálára

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Angèle és Tony

Forgács Nóra Kinga

Angèle et Tony – francia, 2010. Rendezte és írta: Alix Delaporte. Kép: Claire Mathon. Zene: Mathieu Meastracci. Szereplők: Clotilde Hesme (Angèle), Grégory Gadebois (Tony), Evelyne Didi (Myriam), Antoine Couleau (Yohan). Gyártó: Lionceau Films. Forgalmazó: Cirko Film – Másképp Alapítvány. Feliratos. 87 perc.

Angèle afféle konokul hallgatag, bárdolatlanul dacos fõhõsnõ, akinek a múltja – néhány könyöradományként odavetett, hangzatos címszót leszámítva, mint például „balesetben” elhunyt férj, egy börtönbüntetés és egy régen látott gyermek – éppúgy a homályba vész, mint ahogyan aktuális motivációi is kifürkészhetetlenek. Az azonosulási felület hiányában a nézõ kissé tétován és kedvetlenül fog bele annak szétszálazásába, hogyan is válik a lány egy francia halászfalu kis közösségének jogos tagjává, hogy azután talán integrálódni tudjon a társadalomba, és nem utolsósorban saját – a sors által furcsán csonkára összelegózott – családjába, családjaiba.

A fáradság és a figyelem pedig talán mégiscsak megéri: a magát prostituáló Angèle és a halász, Tony találkozása a szörnylétbe dermedt szépség és a komikusan gömbölyû testbe csomagolt jóság randevúja. A közöttük szövõdõ kapcsolat az embertársnak ösztönösen megszavazott bizalom és szeretet szép meséje, ám bizonyos értelemben a pszichés defektusok és szociális deficitek kölcsönös jelenléten alapuló gyógyulásának, korrekciójának ökonomikus rajza is egyben.

Az Angèle és Tony olykor sután, iskolásan fogalmazza meg mondanivalóját, máskor az egyszerû emberi reakciók eszköztelen megmutatásával mégis erõteljes hatást képes elérni. Éppen az egyszerû, bizonytalan, ösztönös egymás felé tapogatózás portréja láttán meglepõ, hogy vénöreg filozófusokhoz méltó érettséggel meghozott sorsformáló döntések vágják végül rövidre a drámai szüzsét, kissé kimódolttá téve a történetszövést. Így Alix Delaporte szociális érzékenységet és személyes elkötelezettséget mutató elsõ nagyjátékfilmje afféle vizsgamunkának hat, ami érdekes ingamozgást mutat üdítõen pontos jelenkori mese és fordulataiban is kiszámítható szocio-drámai publicisztika között. Imponáló visszafogottsága és helyenként megcsillanó humora mindazonáltal kíváncsiságra sarkall.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/10 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10819