KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/február
• Zalán Vince: „Éjlakó lelkeknek a fény” Örök mozi
• Csala Károly: Tóth János mozija Interjú két részben
• N. N.: Örök mozi Összeállítás Tóth János rövidfilmjeiből
• Koltai Tamás: Korunk hőse a játszótéren Talpra, Győző!
• Kovács András Bálint: Hátrányos helyzetben A pártfogolt
• Zsugán István: Krónika a Don-kanyarról Beszélgetés Sára Sándorral
• Molnár Gál Péter: A Kelekótya Angyal Jacques Tati utolsó halála
• N. N.: Jacques Tati filmjei
• Bikácsy Gergely: A pilóta felesége
• András László: Tánc és tragédia
• Rubanova Irina: Változatosságra törekedve Szovjet film, 1982
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Akit Bulldózernek hívtak
• Hollós László: Szerelem Montrealban
• Ardai Zoltán: Ez volt a jazz
• Zoltán Katalin: Bulldogok és cseresznyék
• Deli Bálint Attila: Szemben a világgal
• Harmat György: Egy zsaru bőréért
• Harmat György: A banda fogságában
• Csala Károly: Mise Macedóniában Csak harmadát láttuk
• Ardai Zoltán: A Kolónia
• Peredi Ágnes: Éjszakai lovasok
• Lajta Gábor: Kamaszkor
• Schubert Gusztáv: Üldözés a sztyeppén
• Deli Bálint Attila: A lator
VIDEÓ
• Pogány Csaba: Kazetták, készülékek, jogszabályok
• Lipovecz Iván: A videopiac, a videogyártás kérdőjelei az NSzK-ban
TELEVÍZÓ
• Bársony Éva: Tudósok a kettesen A közművelődési műsorokról
• Gambetti Giacomo: A kínai kaland Filmsorozat Marco Polóról
KÖNYV
• Hegedűs Zoltán: A hagyma és a liliom
KRÓNIKA
• N. N.: Francia filmhét
• N. N.: Bolykovszky Béla halálára

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Pola X

Gervai András

 

Az amerikai Hermann Melville – akit sok kollégájához hasonlóan csak az utókor értékelt kellőképpen – kitűnő író volt: az elsők között szólt ember és társadalom viszonyának kérdéseiről, az egyén elidegenedéséről, s főleg az emberi psziché kettősségéről. Nálunk leginkább csak Moby Dick című tengeri kalandregényét, az ember és természet közötti küzdelem filozófikus allegóriáját ismerik. Leos Caraxé, az új francia film emblematikus alakjáé a kétes dicsőség, hogy felfedezte az amerikai író másfél évszázaddal ezelőtt született utolsó regényét, a széteső szerkezetű, nehézkes Pierre vagy a kétértelműséget. A nyolc éve, a Pont-Neuf szerelmesei bemutatása óta hallgatásba burkolózó, s most új filmmel jelentkező rendező a Pola X-ben ismét bebizonyítja: vonzódik a rejtélyes, misztikus történetekhez, az ekszcentrikus figurákhoz, a túlfokozott stilizációhoz, a szélsőséges, teátrális helyzetekhez. A vadromantikához. Melville művét szabadon kezelve egy mind nehezebben követhető, mindjobban összekuszálódó, zavaros mesét ad elő. Főhőse az anyjával jólétben, gondtalanul és láthatóan boldogan élő Pierre, aki második regényén dolgozik, s arra készül, hogy hamarosan elvegye szerelmét. Egy váratlan találkozás azonban fenekestül felforgatja életét: egy ismeretlen, zilált külsejű, akcentussal beszélő lány azt állítja magáról, hogy a féltestvére, ő is a korábban a Balkánon diplomatáskodott apától származik. Innentől Pierre egyre valószerűtlenebb helyzetekbe kerül, egyre különösebb dolgok esnek meg vele és körülötte. Életformát vált, s ezzel mintha személyiséget, identitást is cserélne. A normandiai kastélyból lepusztult külvárosi szállodába, kafkai hangulatú üzemcsarnokba, s a nagyváros barátságtalan, hideg, rideg közegébe kerül. Carax a romantikus, giccses, szürreális motívumok, fordulatok egész sorát vonultatja fel. Van itt minden: a nagy mű megírásával viaskodó, zseni-allűrökkel megáldott-megvert író, vérfertőző testvérszerelem, gyerekhalál, autóbaleset, megcsalt, megalázott szerető. Az egészből csak éppen a kompozíció átgondoltsága, többértelműsége, a gondolat ereje, a költészet sugárzása hiányzik. Míg Carax előző opusa megosztotta a szakmát és a közönséget is, a Pola X idegesítő kuszaságával, teatralitásával és szelíd unalmával egyértelmű – megérdemelten negatív – fogadtatásra számíthat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/05 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2939