KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/február
• Zalán Vince: „Éjlakó lelkeknek a fény” Örök mozi
• Csala Károly: Tóth János mozija Interjú két részben
• N. N.: Örök mozi Összeállítás Tóth János rövidfilmjeiből
• Koltai Tamás: Korunk hőse a játszótéren Talpra, Győző!
• Kovács András Bálint: Hátrányos helyzetben A pártfogolt
• Zsugán István: Krónika a Don-kanyarról Beszélgetés Sára Sándorral
• Molnár Gál Péter: A Kelekótya Angyal Jacques Tati utolsó halála
• N. N.: Jacques Tati filmjei
• Bikácsy Gergely: A pilóta felesége
• András László: Tánc és tragédia
• Rubanova Irina: Változatosságra törekedve Szovjet film, 1982
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Akit Bulldózernek hívtak
• Hollós László: Szerelem Montrealban
• Ardai Zoltán: Ez volt a jazz
• Zoltán Katalin: Bulldogok és cseresznyék
• Deli Bálint Attila: Szemben a világgal
• Harmat György: Egy zsaru bőréért
• Harmat György: A banda fogságában
• Csala Károly: Mise Macedóniában Csak harmadát láttuk
• Ardai Zoltán: A Kolónia
• Peredi Ágnes: Éjszakai lovasok
• Lajta Gábor: Kamaszkor
• Schubert Gusztáv: Üldözés a sztyeppén
• Deli Bálint Attila: A lator
VIDEÓ
• Pogány Csaba: Kazetták, készülékek, jogszabályok
• Lipovecz Iván: A videopiac, a videogyártás kérdőjelei az NSzK-ban
TELEVÍZÓ
• Bársony Éva: Tudósok a kettesen A közművelődési műsorokról
• Gambetti Giacomo: A kínai kaland Filmsorozat Marco Polóról
KÖNYV
• Hegedűs Zoltán: A hagyma és a liliom
KRÓNIKA
• N. N.: Francia filmhét
• N. N.: Bolykovszky Béla halálára

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

György király

Takács Ferenc

Londoni színpadi siker nyomán készült a film az angol történelem egyik izgalmas korszakáról, III. György uralkodásáról, aki 1760-tól 1820-ig, tehát hatvan éven át volt Anglia királya. Az ő idején szakadtak el az amerikai gyarmatok Angliától, tört ki a francia forradalom, győzedelmeskedett, majd bukott el Napóleon. A film előterében egyébként inkább a magánszféra áll: az értelmes és még szakismeretekkel is rendelkező (álnéven mezőgazdasági szaklapokba író) király híres-hírhedt betegsége, s e betegség emberi és politikai következményei. György király porfíriában szenvedett, ebben a súlyos idegi tüneteket okozó anyagcsere-zavarban, amely betegséget csupán a huszadik században azonosította és írta le az orvostudomány; a tizennyolcadik század doktorai szemében a király őrült, elmebeteg volt. Betegségéről és gyógyításáról szól a film, pontosabban betegsége első jelentkezéséről és az uralkodó – ideiglenes – felépüléséről: a filmnek jó a vége, s nem követi a történetet a későbbi tragédiáig, amikoris 1811-ben III. Györgyöt uralkodásra alkalmatlanná nyilvánították, s a király élete utolsó évtizedét vakon és idegbetegen töltötte el zárt ajtók mögött, nemhogy királyhoz, de emberhez is méltatlan körülmények között.

A király teste-lelke feletti uralomért folytatott orvosi küzdelem, a megfékezés és az elnémítás durva eszközeivel űzött „gyógykezelés” egyben más uralmi-hatalmi összefüggések metaforája a filmben: a politikáé, a királyi hatalommal szemben a parlament jogkörét erősítő William Pitt miniszterelnök ügyködéséé, az apja árnyékában tehetetlenségre kárhoztatott trónörökös, a későbbi IV. György hatalmi ambíciójáé. Ez a metafora ma már persze intelligens közhely: a klinikai beszédmód és gyakorlat mint a másik ember felett gyakorolt hatalom, a gyógyítás mint büntetés, a kezelés mint abszolút szemmeltartás és mindezek titkos és titkolt hatalmi-politikai értelme – Laing-től, Szásztól, Foucault-tól és másoktól megismert és közszájon forgó antipszichiátriai-mentalitástörténeti-tudásszociológiai bölcsességek.

A film ezt az intelligens közhelyet adja közre, rendkívül kulturált, tanulságos és élvezetes módon, remek operatőri munkával, jó ritmusú rendezéssel és az angol filmek (a jelek szerint) romolhatatlan alaperényével: a szinte felfoghatatlanul pontos, fegyelmezett és minden rezdülésében tökéletes színészi munkával.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/01 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=37