KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/február
• Zalán Vince: „Éjlakó lelkeknek a fény” Örök mozi
• Csala Károly: Tóth János mozija Interjú két részben
• N. N.: Örök mozi Összeállítás Tóth János rövidfilmjeiből
• Koltai Tamás: Korunk hőse a játszótéren Talpra, Győző!
• Kovács András Bálint: Hátrányos helyzetben A pártfogolt
• Zsugán István: Krónika a Don-kanyarról Beszélgetés Sára Sándorral
• Molnár Gál Péter: A Kelekótya Angyal Jacques Tati utolsó halála
• N. N.: Jacques Tati filmjei
• Bikácsy Gergely: A pilóta felesége
• András László: Tánc és tragédia
• Rubanova Irina: Változatosságra törekedve Szovjet film, 1982
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Akit Bulldózernek hívtak
• Hollós László: Szerelem Montrealban
• Ardai Zoltán: Ez volt a jazz
• Zoltán Katalin: Bulldogok és cseresznyék
• Deli Bálint Attila: Szemben a világgal
• Harmat György: Egy zsaru bőréért
• Harmat György: A banda fogságában
• Csala Károly: Mise Macedóniában Csak harmadát láttuk
• Ardai Zoltán: A Kolónia
• Peredi Ágnes: Éjszakai lovasok
• Lajta Gábor: Kamaszkor
• Schubert Gusztáv: Üldözés a sztyeppén
• Deli Bálint Attila: A lator
VIDEÓ
• Pogány Csaba: Kazetták, készülékek, jogszabályok
• Lipovecz Iván: A videopiac, a videogyártás kérdőjelei az NSzK-ban
TELEVÍZÓ
• Bársony Éva: Tudósok a kettesen A közművelődési műsorokról
• Gambetti Giacomo: A kínai kaland Filmsorozat Marco Polóról
KÖNYV
• Hegedűs Zoltán: A hagyma és a liliom
KRÓNIKA
• N. N.: Francia filmhét
• N. N.: Bolykovszky Béla halálára

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szexmisszió

Hegyi Gyula

 

Az elmúlt évek egyik legnagyobb lengyelországi sikere, a már rámenős címével is közönségcsalogató Szexmisszió nevezhető akár science fiction-nek, akár lágy – vagy inkább „szuperlágy” – pornófilmnek is: de szerintem elsősorban mégis vígjáték, szellemes komédia, a kommerszkészítés műhelytitkaival is eljátszadozó ujjgyakorlat. (Ha ilyen témánál nem félrevezető ezt a szót használnom... ) A lengyel filmgyártás évtizedek óta készít valódi kasszasikereket, a lengyel film saját közönsége körében töretlenül népszerű, így 1981 decembere után elég logikusnak látszott, hogy néhány esztendeig elsősorban a szórakoztatás felé fog nyitni: lehetőleg nem mondva le nemzetközileg is becsült szakmai igényességéről. Olyan szórakoztató produkciók születtek, melyekben a kommersz vezérszólama mellett némi intellektuális felhangok is helyet kaptak.

E filmtípus sikeréhez szinte minden adva volt: a jó irodalmi alapanyag, a stabil szakmai háttér, a kiváló színészek sora, s nem utolsósorban az a jó filmforgalmazáson felnőtt közönség, mely ismeri a nemzetközi kommerszet, s meglehetősen tájékozott a világ filmes helyzetében. A Szexmisszió, a Vabank első és második része, a horror, a szex, a történelmi romantika témakörében forgatott sikerfilmek nem rosszabbak a világátlagnál, s ráadásul a lengyel nézőnek minden előregyártott klisé közben is mondanak valamit a valóságról: így hazai népszerűségük természetesnek számít. (Tegyük hozzá: az idei év nemzetközi fesztiváltapasztalatai szerint a társadalomkritika újra megjelent a lengyel filmművészetben, a legutóbbi produkciók ismét közvetlenül szólnak a lengyel jelen és közelmúlt feszültségeiről.)

A Szexmisszió alapötlete az, hogy a science fiction egy jellegzetes alaptípusát, a számítógépesített falanszterállam „tudományos terrorját” összeházasítja a pornó egyik alaphelyzetével, a hímek nélkül élő amazonok fogságába került sajnálandó-irigylendő férfiak meséjével, szexuális kiszolgáltatottságuk-uralmuk történetével. A film kezdőjelenetében, a még „vegyes populációjú” világban a csinos tévériporternőre csak a kamerák előtti bájos-bugyuta csábmosolyok maradnak, a „lényeget” az okos férfiak mondják el: a film vége felé, e jelenet párjában, már a nőállam nőtévései rendezik meg a bűnbánó felforgatók megtérésének klasszikus komédiáját. A nőállam nem sokban látszik különbözni a hagyományos paternalista állammodelltől: legfeljebb a manipuláló szakemberek, fürge biztonsági erők és magabiztos tudósok bőkezűen adagolt női vonzereje árnyalja kissé ezt az impressziót. A manipuláció kevesek érdekén és sokak vélt jó szándékán alapul, így meglehetősen stabilnak látszik. Csakhogy – mint az ismert anekdotában az egerek megjelenésére a parádézó macskáknál – a kipusztítottnak hitt férfiak felbukkanásakor a „vágy mindent félresöpör.

Úgy tetszik, a film kellemes iróniával szemléli önmagát, erre mutatnak legalábbis azok a jelenetek, melyek függetlenek mind a science fiction-től, mind a mégoly szelíd pornótól. A német határőrnő váratlan felbukkanása, a már említett televíziós „bűnbánat”, a lányát a férfiak ellen nevelő elhagyott asszony konyhában sistergő gyűlölete, a tudományos kutatóintézetek kicsinyes, saját magukat is károsító vetélkedése – hogy csak néhány poénforrást említsünk – a legmaibb komédia irányába tágítja ki a történetet. Nagyon nem is titkolja ezt a film: kényszerű parabolánál mindenképp könnyedebb, frissebb játékra vállalkozik. Hogy kissé körülményesen, de lehetőleg pontosan fogalmazzak: minden jót el lehet mondani erről a filmről, amit egy nem igazán nagy filmről egyáltalán el lehet mondani.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/02 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5915