KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/február
• Zalán Vince: „Éjlakó lelkeknek a fény” Örök mozi
• Csala Károly: Tóth János mozija Interjú két részben
• N. N.: Örök mozi Összeállítás Tóth János rövidfilmjeiből
• Koltai Tamás: Korunk hőse a játszótéren Talpra, Győző!
• Kovács András Bálint: Hátrányos helyzetben A pártfogolt
• Zsugán István: Krónika a Don-kanyarról Beszélgetés Sára Sándorral
• Molnár Gál Péter: A Kelekótya Angyal Jacques Tati utolsó halála
• N. N.: Jacques Tati filmjei
• Bikácsy Gergely: A pilóta felesége
• András László: Tánc és tragédia
• Rubanova Irina: Változatosságra törekedve Szovjet film, 1982
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Akit Bulldózernek hívtak
• Hollós László: Szerelem Montrealban
• Ardai Zoltán: Ez volt a jazz
• Zoltán Katalin: Bulldogok és cseresznyék
• Deli Bálint Attila: Szemben a világgal
• Harmat György: Egy zsaru bőréért
• Harmat György: A banda fogságában
• Csala Károly: Mise Macedóniában Csak harmadát láttuk
• Ardai Zoltán: A Kolónia
• Peredi Ágnes: Éjszakai lovasok
• Lajta Gábor: Kamaszkor
• Schubert Gusztáv: Üldözés a sztyeppén
• Deli Bálint Attila: A lator
VIDEÓ
• Pogány Csaba: Kazetták, készülékek, jogszabályok
• Lipovecz Iván: A videopiac, a videogyártás kérdőjelei az NSzK-ban
TELEVÍZÓ
• Bársony Éva: Tudósok a kettesen A közművelődési műsorokról
• Gambetti Giacomo: A kínai kaland Filmsorozat Marco Polóról
KÖNYV
• Hegedűs Zoltán: A hagyma és a liliom
KRÓNIKA
• N. N.: Francia filmhét
• N. N.: Bolykovszky Béla halálára

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Largo Winch

Varró Attila

Largo Winch – francia, 2008. Rendezte: Jérôme Salle. Írta: Philippe Francq és Jean Van Hamme képregényéből Julien Rappeneau és Jérôme Salle. Kép: Denis Rouden. Zene: Alexandre Desplat. Szereplők: Tomer Sisley (Largo Winch), Kristin Scott Thomas (Ann Ferguson), Miki Manojlovic (Nerio Winch), Mélanie Thierry (Léa / Naomi), Gilbert Melki (Freddy). Gyártó: Pan Européenne / Wild Bunch / TF1 / Casa. Forgalmazó: Best Hollywood. Feliratos. 108 perc.

 

Hűvösen kimért, mégis szívmelengető Thomas Crown-verziója, az Anthony Zimmer után Jerome Salle francia rendező ismét egy törvények feletti über-üzletembert választott friss bűnügyi filmje hőséül, ám a címet jelentő név immár vérbeli brandet takar. Largo Winch (született Winczlav), a kultikus belga képregényíró, Jean Van Hamme (XIII) teremtménye igazi kalandorként és fúzió-specialistaként megfordult már krimikben, népszerű BD-sorozatban, videojátékban és tévészériában, hogy tavaly decemberben végre a szélesvásznon tegyen a nagyközönségnek egy visszautasíthatatlan ajánlatot.

A milliárdos nevelőapja rejtélyes halálát követően egy multinacionális konszern igazgatói székét megöröklő farmernadrágos életművész akciódús fordulatokban és üzleti fondorlatokban bővelkedő kalandmeséje ezúttal is jól bevált mintát követ – Steve McQueen helyett azonban Salle egy hazai filmikon öltönybe bújtatott renegátját választja modellként. Noha már Van Hamme (kép-)regény-eredetije (pontosabban a nyitófüzetek Örökös/W-csoport párosa) is erősen emlékeztet egy 1973-as Belmondo-darab, az Örökös alapszituációjára, Salle filmváltozata még szorosabbra húzza a tematikai párhuzamokat (lásd a kábítószercsempészet vénusz-csapdájának motívumát), és a képoldalak nyolcvanas évekbeli bájgúnárját is karcosabb, kirobbanóbb Belmondo-klónra cseréli a borostás Tomer Sisley személyében. Ha mindehhez még hozzávesszük, hogy határozott kezű rendezőnk a selejtes 2001-es tévéverzióból is csupán a bajor szappanoperákat idéző családi intrikákat veszi át (többek közt eltitkolt fivérre cserélve az alapmű barát-karakterét), ám gyenge John Woo-epigon akciójeleneteit inkább precízen kimért, klasszikusan szerkesztett összecsapásokra váltja, a végeredménynek veretes örömmozit kapunk. Amennyiben Largo Winch amolyan gall Bondnak tekinthető, első mozifilmje egyértelműen a franciák kevésbé látványos, de épp oly elegáns válasza a Casino Royale-ra.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/03 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9711