KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/március
KRÓNIKA
• Bajomi Lázár Endre: Ki volt Jean Ferry?
• N. N.: George Cukor

• Ágh Attila: Egy halott arca Pergőtűz. Filmeposz a 2. magyar hadseregről
• Vígh Károly: Katasztrófa a Donnál Pergőtűz. A történész szemszögéből
• Tóth Pál Péter: Nemzdékek nőttek fel azóta... Pergőtűz. Egyetemisták beszélgetése Sára Sándor ötrészes filmjéről
• Almási Miklós: Határátmenetek Szerencsés Dániel
• Nemes Nagy Ágnes: Gyönyörű, keserű Noé bárkái
• Reményi József Tamás: Szűkített újratermelés Adj király katonát!
• Lajta Gábor: A magánharc esélyei A profi és az amatőr
• N. N.: Glauber Rocha filmjei és könyvei
FESZTIVÁL
• Zilahi Judit: Valami mást... New York
• Koltai Ágnes: Hétköznapi félelem Lipcse
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A kifacsart ember
• Varga András: Evilági Babilon
• Kapecz Zsuzsa: Karla házasságai
• Lajta Gábor: Hattyúk tava
• Ardai Zoltán: Egy kis napfény
• Gáti Péter: Istenke teremtményei
• Kulcsár Mária: Éjszakai boszorkányok
• Harmat György: Üldözők
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Film a televízióban Beszélgetés Somogyi Zoltánnal a film- és koprodukciós főosztály helyettes vezetőjével
• Szilágyi János: Stúdió ’mennyi? Beszélgetés Érdi Sándorral
KÖNYV
• Fáber András: Mítosz és dokumentum A fotóművészet története

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A 42-es

Pápai Zsolt

42 – amerikai, 2013. Rendezte: Brain Helgeland. Szereplők: Harrison Ford, Chadwick Boseman, Nicole Beharie. Forgalmazó: ProVideo. 128 perc.

 

A baseball fekete zsenije, Jackie Robinson az amerikai sporttörténelem egyik legnagyobb alakja: nevét az ország minden lakója ismeri, kitüntetett helye van a kollektív tudatban, legendájánál talán csak Muhammad Alié nagyobb. Robinson jelentőségét egyebek közt ékesen bizonyítja az a tény, hogy pályája csúcsán, 1950-ben már játékfilmet forgattak róla, melyben a főszerepet maga alakította. A The Jackie Robinson Story azonban nem Hollywoodban, hanem a partvonalon készült (Hollywood nyersen rasszista okokból hárította el magától a projektet), az álomgyári munkások régi adósságot törlesztettek tehát azzal, hogy idén emléket állítottak a géniusznak.

Robinson nem csak sportolói talentuma miatt szerzett hírnevet, hanem mert működésének erős politikai színezete volt. Éppen akkor – közvetlenül a II. világháború után – lépett színre és játéktérre, amikor lassan kezdtek beizzani a polgárjogi küzdelmek az országban, és túlzás nélkül állítható, hogy ebben a folyamatban neki főszerep jutott. A profi baseball-liga első fekete játékosaként hatalmas teher nyomta a vállát, hiszen nemcsak az ellenfelekkel, hanem a nézők előítéletességével is meg kellett küzdenie.

A korábban forgatókönyvíróként szép sikereket arató (például A tűzben edzett férfit és a Titokzatos folyót jegyző), rendezőként azonban gyengébben teljesítő – a Visszavágót, a Lovagregényt abszolváló – Brain Helgeland a lassított felvételektől kezdve a diadalmas kísérőzenén keresztül az eleinte kevéssé magabízó, ámde idővel megacélosodó hős toposzáig és a karrierdramaturgiáig csurig tölti sportfilmes klisével a művét. A 42-es pompás tempójú, példásan megszerkesztett mozidarab, és még a klasszikus hollywoodi értékrendet és ideológiát büszkén vállaló attitűdje is szimpatikus (a bujálkodó edzőt felfüggesztik, a mocskolódó másikat bocsánatkérésére kötelezik, és egyáltalában: mindenki megkapja, ami neki dukál). Csupán egyetlen probléma van ezzel a filmmel, mégpedig az, hogy alig okoz meglepetést. Vannak ugyan benne leleményesebb, sőt: eredetibb megoldások (a forgatókönyvet is jegyző Helgeland a menedzsert adó Harrison Fordot ragyogó mondatokkal ajándékozza meg, és sikerül kihoznia a színészből pályafutása utóbbi évtizedeinek legkarakteresebb alakítását), egészében azonban éppen olyan a film, amilyennek az egyszeri ember egy mitikus amerikai sportolóról szóló, minden ízében polkorrekt, kortárs hollywoodi (re)produkciót elképzel.

Extrák: egy kisfilmben Harrison Ford és a Jackie Robinsont alakító színész, Chadwick Boseman beszél a szerepeik teremtette kihívásokról.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/10 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11679