KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/március
KRÓNIKA
• Bajomi Lázár Endre: Ki volt Jean Ferry?
• N. N.: George Cukor

• Ágh Attila: Egy halott arca Pergőtűz. Filmeposz a 2. magyar hadseregről
• Vígh Károly: Katasztrófa a Donnál Pergőtűz. A történész szemszögéből
• Tóth Pál Péter: Nemzdékek nőttek fel azóta... Pergőtűz. Egyetemisták beszélgetése Sára Sándor ötrészes filmjéről
• Almási Miklós: Határátmenetek Szerencsés Dániel
• Nemes Nagy Ágnes: Gyönyörű, keserű Noé bárkái
• Reményi József Tamás: Szűkített újratermelés Adj király katonát!
• Lajta Gábor: A magánharc esélyei A profi és az amatőr
• N. N.: Glauber Rocha filmjei és könyvei
FESZTIVÁL
• Zilahi Judit: Valami mást... New York
• Koltai Ágnes: Hétköznapi félelem Lipcse
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A kifacsart ember
• Varga András: Evilági Babilon
• Kapecz Zsuzsa: Karla házasságai
• Lajta Gábor: Hattyúk tava
• Ardai Zoltán: Egy kis napfény
• Gáti Péter: Istenke teremtményei
• Kulcsár Mária: Éjszakai boszorkányok
• Harmat György: Üldözők
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Film a televízióban Beszélgetés Somogyi Zoltánnal a film- és koprodukciós főosztály helyettes vezetőjével
• Szilágyi János: Stúdió ’mennyi? Beszélgetés Érdi Sándorral
KÖNYV
• Fáber András: Mítosz és dokumentum A fotóművészet története

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Jöttünk, láttunk, visszamennénk!

Harmat György

A 12. században vagyunk, amely időszakról itt annyi derül ki, hogy a film készítői látták a Gyalog-galoppot. Ám nem időzünk sokáig VI. Lajos korában, mert egy mágus kifelejti a varázsitalból a záptojást, minek következtében a két főhős, lovag és fegyverhordozója, tévedésből előreröppen 1992-be. Mily mulatságos a két civilizálatlan téblábolása a mai utódok között! Egyikük megeszi a celofánt is, amibe a szendvicset csomagolták. Először látván fürdőszobát: a vécécsészében mosdanak. Böfögnek, köpködnek, szellentenek. Szellemességet azonban nem tanult Monty Pythonéktól a rendező-forgatókönyvíró (Poiré) és a főszereplő-forgatókönyvíró (Clavier). Azt nem is lehet. E film létrehozóinak például nyilván meggyőződése, hogy vígjátékban a színészet annyit tesz, mint pofákat vágni, mórikálni, ordítozni, bakugrással közlekedni. És máris nevet a nagyérdemű. Vagy olykor elmosolyogja magát. Vagy...


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/01 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=179