KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/március
KRÓNIKA
• Bajomi Lázár Endre: Ki volt Jean Ferry?
• N. N.: George Cukor

• Ágh Attila: Egy halott arca Pergőtűz. Filmeposz a 2. magyar hadseregről
• Vígh Károly: Katasztrófa a Donnál Pergőtűz. A történész szemszögéből
• Tóth Pál Péter: Nemzdékek nőttek fel azóta... Pergőtűz. Egyetemisták beszélgetése Sára Sándor ötrészes filmjéről
• Almási Miklós: Határátmenetek Szerencsés Dániel
• Nemes Nagy Ágnes: Gyönyörű, keserű Noé bárkái
• Reményi József Tamás: Szűkített újratermelés Adj király katonát!
• Lajta Gábor: A magánharc esélyei A profi és az amatőr
• N. N.: Glauber Rocha filmjei és könyvei
FESZTIVÁL
• Zilahi Judit: Valami mást... New York
• Koltai Ágnes: Hétköznapi félelem Lipcse
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A kifacsart ember
• Varga András: Evilági Babilon
• Kapecz Zsuzsa: Karla házasságai
• Lajta Gábor: Hattyúk tava
• Ardai Zoltán: Egy kis napfény
• Gáti Péter: Istenke teremtményei
• Kulcsár Mária: Éjszakai boszorkányok
• Harmat György: Üldözők
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Film a televízióban Beszélgetés Somogyi Zoltánnal a film- és koprodukciós főosztály helyettes vezetőjével
• Szilágyi János: Stúdió ’mennyi? Beszélgetés Érdi Sándorral
KÖNYV
• Fáber András: Mítosz és dokumentum A fotóművészet története

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Underworld

Kovács Marcell

 

A Rómeó és Júlia sikere megmutatta, hogy a lemeziparral szoros összefogásban bizony nem lehetetlen poros kötelező olvasmányok filmváltozatával becsalogatni a fiatalságot a moziba. Az Öld meg Rómeót! az újabb piackutatási eredményeken felbátorodva már a hip-hop/r’n’b-fogyasztók alcsoportjára fókuszált, most pedig a cyber-gótika bűvöletében felcseperedők is megkapják végre, ami jár: az új szériás farkasemberfiú és a fejvadász vámpírlány szerelmének történetét egy kis éji robotmetál-zene kíséretében.

A soundtrack ebben a műfajban a filmmel egyenrangú termék, ezért meglepő az az MTV-horror gyakorlatától idegen, már-már szégyellős visszafogottság, amellyel a nem kis odafigyeléssel verbuvált zenészválogatott produkcióját kezeli a film. Nincs hivalkodó lemezbolti jelenet, mint a Drakula 2000-ben, és nincsenek rocksztár figurák sem a Kárhozottak királynője mintájára, sőt tulajdonképpen alig szól a rock, pedig a szereplők egytől-egyig úgy festenek, mint a dekoratívan drogfüggő tinibálványok, a vámpír csapat kapitánya például kimondottan egy Marilyn Manson emlőin nevelkedett Jim Morrisonra emlékeztet. Az Underworldben nem a zene, de nem is a vámpírok vs. vérfarkasok képregénysztori játssza a főszerepet, hanem az alkotókra a kelleténél kicsivel nagyobb hatást gyakorló kortárs divatfilmek. A képlet nem túlságosan rafinált: A holló gyászos hangulatú, kék-fekete háttere előtt a Penge high-tech vámpírjai mátrixos flikk-flakkokat mutatnak be. A közepes költségvetés és a bumfordi digitális animáció dacára az atmoszférára nem lehet panasz, az akcionista felfogás azonban becsapós módon csak a nyitójelenetben és a végső leszámolás során érvényesül. A kettő között a pókerarcú szerelmesek vérszegény románca és a vámpír-nemzetség zavaros belviszálya untat halálra, vigasztalást csak a budapesti éjszaka képei jelentenek, meg a vérszívó dámának öltözött Görög Zita, de őt pillanatok alatt felfalják a farkasemberek.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/04 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1893