KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/március
KRÓNIKA
• Bajomi Lázár Endre: Ki volt Jean Ferry?
• N. N.: George Cukor

• Ágh Attila: Egy halott arca Pergőtűz. Filmeposz a 2. magyar hadseregről
• Vígh Károly: Katasztrófa a Donnál Pergőtűz. A történész szemszögéből
• Tóth Pál Péter: Nemzdékek nőttek fel azóta... Pergőtűz. Egyetemisták beszélgetése Sára Sándor ötrészes filmjéről
• Almási Miklós: Határátmenetek Szerencsés Dániel
• Nemes Nagy Ágnes: Gyönyörű, keserű Noé bárkái
• Reményi József Tamás: Szűkített újratermelés Adj király katonát!
• Lajta Gábor: A magánharc esélyei A profi és az amatőr
• N. N.: Glauber Rocha filmjei és könyvei
FESZTIVÁL
• Zilahi Judit: Valami mást... New York
• Koltai Ágnes: Hétköznapi félelem Lipcse
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A kifacsart ember
• Varga András: Evilági Babilon
• Kapecz Zsuzsa: Karla házasságai
• Lajta Gábor: Hattyúk tava
• Ardai Zoltán: Egy kis napfény
• Gáti Péter: Istenke teremtményei
• Kulcsár Mária: Éjszakai boszorkányok
• Harmat György: Üldözők
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Film a televízióban Beszélgetés Somogyi Zoltánnal a film- és koprodukciós főosztály helyettes vezetőjével
• Szilágyi János: Stúdió ’mennyi? Beszélgetés Érdi Sándorral
KÖNYV
• Fáber András: Mítosz és dokumentum A fotóművészet története

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Édes álmok

Köves Gábor

 

Nem teljesen világos, mit esznek annyira a dánok Skócián, mindenesetre a Wilbur öngyilkos akar lenni után idén, nyáron ez már a második skót-dán összekapaszkodás, ami hozzánk is elért. A két filmet nemcsak származási helye (mindkettő ízig-vérig dán termék) és játékterének földrajzi elhelyezkedése (mindkettő hangsúlyozottan Skóciában játszódik) köti össze, de színeik, hangulataik, s ha úgy tetszik, üzeneteik is összecsengnek. Mindkét esetben az átlagosnál valamivel fotogénebb, álmaikat és lehetőségeiket tekintve azonban ízig-vérig kisemberek valós környezetbe helyezett, a jó ízlés határain belül maradó tündérmeséit láthatjuk. Részleteiben mindkét mese kellőképpen realista, végkicsengésében életigenlő, fordulatait tekintve pontosan kiszámított, mértékletesen hatásvadász.

Az álmok, melyeket hősnőink, ez a két hontalan, Skóciába vetődött szingli dédelget, természetesen egyáltalán nem úgy teljesülnek, ahogy azt képzeletükben nap mint nap lepergetik, de a számtalan véletlen, megtorpanás és nekirugaszkodás végül is egyenes úton vezet a beteljesüléshez. Abban a dánok sem nagyon különböznek más nációktól, hogy ők is a szép győzelmét látják szívesebben: viszonylag könnyen és gyorsan megszabadulnak a páros csúnyácska és közönségesebb felétől, hogy a lány dramaturgiailag indokolt halálával figyelmünket egyedül a béranyaként hánykolódó szépségnek szentelhessük. Filmünkben minden és mindenki konkrét feladattal kerül a kamera látóterébe, még a párnahuzat alól kiszabaduló tollpihék sem véletlenül szállnak hősnőnk csinos orrára. Egy percig sem lehet kétséges, hogy a történet mögötti szigorú megoldóképletek eredménye csakis a happy end lehet, melyhez az emberi kiszolgáltatottság egy-két, keresetlen őszinteséggel ábrázolt epizódján, és a szigetország romantikus komédiáinak sémáin keresztül juthatunk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/08 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1983