KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/március
KRÓNIKA
• Bajomi Lázár Endre: Ki volt Jean Ferry?
• N. N.: George Cukor

• Ágh Attila: Egy halott arca Pergőtűz. Filmeposz a 2. magyar hadseregről
• Vígh Károly: Katasztrófa a Donnál Pergőtűz. A történész szemszögéből
• Tóth Pál Péter: Nemzdékek nőttek fel azóta... Pergőtűz. Egyetemisták beszélgetése Sára Sándor ötrészes filmjéről
• Almási Miklós: Határátmenetek Szerencsés Dániel
• Nemes Nagy Ágnes: Gyönyörű, keserű Noé bárkái
• Reményi József Tamás: Szűkített újratermelés Adj király katonát!
• Lajta Gábor: A magánharc esélyei A profi és az amatőr
• N. N.: Glauber Rocha filmjei és könyvei
FESZTIVÁL
• Zilahi Judit: Valami mást... New York
• Koltai Ágnes: Hétköznapi félelem Lipcse
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A kifacsart ember
• Varga András: Evilági Babilon
• Kapecz Zsuzsa: Karla házasságai
• Lajta Gábor: Hattyúk tava
• Ardai Zoltán: Egy kis napfény
• Gáti Péter: Istenke teremtményei
• Kulcsár Mária: Éjszakai boszorkányok
• Harmat György: Üldözők
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Film a televízióban Beszélgetés Somogyi Zoltánnal a film- és koprodukciós főosztály helyettes vezetőjével
• Szilágyi János: Stúdió ’mennyi? Beszélgetés Érdi Sándorral
KÖNYV
• Fáber András: Mítosz és dokumentum A fotóművészet története

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Áldott a gyermek

Hungler Tímea

 

Történik napjaink New York-jában, hogy a még mindig gyönyörű Kim Basinger életébe a család fekete báránya, a narkomán húg újból betoppan, a viszontlátás örömére hóna alatt egy újszülött csecsemővel. A lányka a nagynéni vigyázó szemeinek kereszttüzében cseperedik; fura típus kissé: tányérokat pörget puszta akaraterejével, éjszakákon át falba veri a fejét – az orvosi diagnózis sem késik soká: autista a gyermek.

Aki attól tart, újabb Rain(wo)mannel szaporodott a filmgyártás, ne essen kétségbe: a mozi abba a misztikus vonulatba illeszkedik, mely az ezredfordulóra prognosztizált világvége-hangulatot transzcendentális tematikájú filmekkel igyekezett megragadni – arra azért vigyázva, hogy a klasszikus hollywoodi sémán túl ne lépjen: a filmek középpontjában a Jó és a Rossz, a Messiás és a Sátán évezredek óta zajló meccse áll (Stigmata, End of Days, Pokoli szolgálat, A kilencedik kapu).

A néző tökéletes teológiai tudatlanságát feltételezve a bibliai párhuzamokat egy arámi nyelven kiválóan beszélő és a keresztény ikonográfiában jártas főfelügyelő magyarázza el: a kislány, Cody érkezését a betlehemi csillag felbukkanása előre jelezte, születését rejtélyes manhattani halálesetek, az aprószentek lemészárlása árnyékolta be, kézrátétellel gyógyít betegeket, halott galambokat támaszt fel, nincs mese: itt a Messiás.

A dolgot nem csupán ő, hanem a Sátán földi helytartója, az Új Hajnal vallási szekta vezére is hasonlóan gondolja, aki Codyt elrabolva megpróbál elkötelezett Antikrisztust, helyesebben Antikrisztát faragni a lánykából – a tét pedig nem kisebb, mint az emberiség üdvössége. Persze, hogy a nézőé eltörpül ekkora kihívás mellett.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/09 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3448