KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/március
KRÓNIKA
• Bajomi Lázár Endre: Ki volt Jean Ferry?
• N. N.: George Cukor

• Ágh Attila: Egy halott arca Pergőtűz. Filmeposz a 2. magyar hadseregről
• Vígh Károly: Katasztrófa a Donnál Pergőtűz. A történész szemszögéből
• Tóth Pál Péter: Nemzdékek nőttek fel azóta... Pergőtűz. Egyetemisták beszélgetése Sára Sándor ötrészes filmjéről
• Almási Miklós: Határátmenetek Szerencsés Dániel
• Nemes Nagy Ágnes: Gyönyörű, keserű Noé bárkái
• Reményi József Tamás: Szűkített újratermelés Adj király katonát!
• Lajta Gábor: A magánharc esélyei A profi és az amatőr
• N. N.: Glauber Rocha filmjei és könyvei
FESZTIVÁL
• Zilahi Judit: Valami mást... New York
• Koltai Ágnes: Hétköznapi félelem Lipcse
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A kifacsart ember
• Varga András: Evilági Babilon
• Kapecz Zsuzsa: Karla házasságai
• Lajta Gábor: Hattyúk tava
• Ardai Zoltán: Egy kis napfény
• Gáti Péter: Istenke teremtményei
• Kulcsár Mária: Éjszakai boszorkányok
• Harmat György: Üldözők
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Film a televízióban Beszélgetés Somogyi Zoltánnal a film- és koprodukciós főosztály helyettes vezetőjével
• Szilágyi János: Stúdió ’mennyi? Beszélgetés Érdi Sándorral
KÖNYV
• Fáber András: Mítosz és dokumentum A fotóművészet története

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Holdfényszelence

Ardai Zoltán

 

A Holdfényszelence hősét rég ismerjük már. Ha nem is a tengerentúlról, a közvetlen szomszédságból. Ők, akik egyszer rúgtak ki a hámból, Jaromír üzemmérnök, Vasile sóhivatalnok, Fedor szófiai nyelvész docens és a többiek, a hetvenes-nyolcvanas években nagy kedvezményezettek voltak a Moképnél. A keresleti oldal azonban megmakacsolta magát. A bolgár zsánerek merev nemlátogatása jóvátehetetlen eróziós jelenségekhez vezetett mára. Az Örökmozgó sehogy sem hajlandó visszatekinteni az egykori Mokép-kínálat emésztetlenül maradt vastagjára, a videó-forgalmazás méginkább kiveti magából ezt a filmtömeget, miközben utcáinkon, tereinken a pozitív minták gyilkos hiánya tombol. A valahai docens, amint elsodródott Dobrudzsáig (cigánylányokkal társalkodott, autóstoposokkal pingpongozott, majd megkóstolta az öreg halászember vacsoráját), kilengésével is példát mutatott. Úgy zsákmányolt élményeket, hogy kalandjainak nem kellett grandguignolba torkollniuk. Kilazult, bezsongott a jó Fedor, adódtak meredek pillanatok, de lám, végül is csupa kedvesség történt, sima utat hagyva a családhoz való fitt visszatérésre.

Fedor, Gheorghiu, Ivica, Tomek, Staniek ködbeveszett zászlaja most amerikai kezekbe akadt és újra leng. Erre talán már odanéz a magyar: DiCillo, Turturro, Rockwell szálltak síkra, közösen. Pedáns életvitelű, munka- és családszerető kansasi villamosmérnök kizökken, nekiered erdőnek-mezőnek, paradicsomföldnek, sziklatónak. Szomorkásán csókolózik egy állásvesztett telefonszex-kisasszonnyal. Balkánias felhangok... de mindvégig a legjobb country szól.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/02 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3612