KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/március
KRÓNIKA
• Bajomi Lázár Endre: Ki volt Jean Ferry?
• N. N.: George Cukor

• Ágh Attila: Egy halott arca Pergőtűz. Filmeposz a 2. magyar hadseregről
• Vígh Károly: Katasztrófa a Donnál Pergőtűz. A történész szemszögéből
• Tóth Pál Péter: Nemzdékek nőttek fel azóta... Pergőtűz. Egyetemisták beszélgetése Sára Sándor ötrészes filmjéről
• Almási Miklós: Határátmenetek Szerencsés Dániel
• Nemes Nagy Ágnes: Gyönyörű, keserű Noé bárkái
• Reményi József Tamás: Szűkített újratermelés Adj király katonát!
• Lajta Gábor: A magánharc esélyei A profi és az amatőr
• N. N.: Glauber Rocha filmjei és könyvei
FESZTIVÁL
• Zilahi Judit: Valami mást... New York
• Koltai Ágnes: Hétköznapi félelem Lipcse
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A kifacsart ember
• Varga András: Evilági Babilon
• Kapecz Zsuzsa: Karla házasságai
• Lajta Gábor: Hattyúk tava
• Ardai Zoltán: Egy kis napfény
• Gáti Péter: Istenke teremtményei
• Kulcsár Mária: Éjszakai boszorkányok
• Harmat György: Üldözők
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Film a televízióban Beszélgetés Somogyi Zoltánnal a film- és koprodukciós főosztály helyettes vezetőjével
• Szilágyi János: Stúdió ’mennyi? Beszélgetés Érdi Sándorral
KÖNYV
• Fáber András: Mítosz és dokumentum A fotóművészet története

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Magyar József (1928–1998)

Varga Balázs

 

Színész szakon kezdte a Főiskolát, egy osztályba járt Soós Imrével, Horváth Terivel és Váradi Hédivel, pár hónappal később azonban váltott. Két évet tanult Moszkvában is, végül rendező-operatőrként végzett. Az ötvenes évek végén a fiataloknak teret engedő Budapest Filmstúdióban a téeszesítésről készített dokumentum-játékfilmje, A mi földünk csak súlyos kompromisszumok árán került ki a dobozból. Folyamatosan, gyorsan dolgozott. A hetvenes évek elején két szatirikus játékfilmet is jegyzett (A vőlegény nyolckor érkezik, Illatos út a semmibe), majd újra a dokumentumfilm felé fordult. Legnagyobb sikereit mind a szakma, mind pedig a közönség körében a nyolcvanas években, a „mi-filmekkel” aratta. A Mi, büszke magyarok a nemzettudat, A mi családunk a gyermeknevelés, A mi iskolánk az iskolarendszer problémáit tárgyalta, A mi kis ügyeink a keszthelyi Helikon-kastély körüli zűrös ügyletekről, az Időzített bombáink a Medicor vállalat autóbuszának annak idején nagy port felvert tragikus balesetéről szólt. Filmjei egy-egy társadalmi jelenséget, közéleti visszásságot pécéztek ki és jártak körül, jobbára kritikus, szatirikus hangnemben – ez az attitűd inkább a hetvenes évekre volt jellemző, a következő évtizedben már néha idegenül hatott. Nem volt ellenzéki, de a rendszer apologétája sem. A többes szám első személyben megfogalmazott filmcímek nem csak grammatikai kategóriát jeleztek: Magyar József munkáit a politikai szerepvállalás, a társadalmi elkötelezettség hevítette. Mindig sokakat érintő témákkal foglalkozott, több dokumentumfilmje százezres nézőszámot produkált a mozikban. Nyert Mannheimben, Oberhausenben, Karlovy Varyban. Nem volt iskolaalapító, formákat megújító originális alkotó, de hamar megtalálta a saját hangját. Halálával a magyar dokumentarizmus egyik kismestere távozott.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/11 02. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3833