KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/március
KRÓNIKA
• Bajomi Lázár Endre: Ki volt Jean Ferry?
• N. N.: George Cukor

• Ágh Attila: Egy halott arca Pergőtűz. Filmeposz a 2. magyar hadseregről
• Vígh Károly: Katasztrófa a Donnál Pergőtűz. A történész szemszögéből
• Tóth Pál Péter: Nemzdékek nőttek fel azóta... Pergőtűz. Egyetemisták beszélgetése Sára Sándor ötrészes filmjéről
• Almási Miklós: Határátmenetek Szerencsés Dániel
• Nemes Nagy Ágnes: Gyönyörű, keserű Noé bárkái
• Reményi József Tamás: Szűkített újratermelés Adj király katonát!
• Lajta Gábor: A magánharc esélyei A profi és az amatőr
• N. N.: Glauber Rocha filmjei és könyvei
FESZTIVÁL
• Zilahi Judit: Valami mást... New York
• Koltai Ágnes: Hétköznapi félelem Lipcse
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A kifacsart ember
• Varga András: Evilági Babilon
• Kapecz Zsuzsa: Karla házasságai
• Lajta Gábor: Hattyúk tava
• Ardai Zoltán: Egy kis napfény
• Gáti Péter: Istenke teremtményei
• Kulcsár Mária: Éjszakai boszorkányok
• Harmat György: Üldözők
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Film a televízióban Beszélgetés Somogyi Zoltánnal a film- és koprodukciós főosztály helyettes vezetőjével
• Szilágyi János: Stúdió ’mennyi? Beszélgetés Érdi Sándorral
KÖNYV
• Fáber András: Mítosz és dokumentum A fotóművészet története

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Sirens

Szirének

Sneé Péter

Kecsegtető történet a szabadság és a szerelem összefonódásáról. Emlékszünk talán még a hatvanas, hetvenes évek hasonló témájú jugoszláv filmjeire, micsoda tűz csapott ki azokból, s a béklyó elvetésének mekkora örömét árasztották. Szinte izzott, sistergett a vászon. John Duigan mindebből programot csinál és korrektül, angolos hidegvérrel mondja föl a leckét. Egy Sidney-i kiállításról eltanácsolják Norma Lindsay pornografikusnak ítélt festményét a harmincas években. Fiatal lelkészt küldenek az alkotóhoz, hogy rávegyék az önkéntes visszalépésre. Anthony feleségével látogat a farmra, ahol a művész családja és aktmodelljei fogadják. Vendéglátóik szabados életvitele mindkettőjüket fölháborítja, ám hatása alól egyikük sem vonhatja ki magát.

Pikáns helyzet, förgeteges komédiára és fontos igazságok megfogalmazására egyaránt kitűnő, töméntelen, kopogó mondaton kívül mégsem csihol ki egyebet az írórendezőből. Fecsegnek tehát szereplői, játékuk pedig halovány. Ausztrália csodálatos ősparkjairól sem készülhetett ennyire bágyadt, fakó tudósítás. Duiganból hiányzik a légkör iránti érzék. Filmje oly pezsdítő, mintha lelkipásztor hősére hagyta volna a tobzódó bujaság ábrázolását. Almos szirénjeitől akár postajáratban közlekedhetnénk Kirké szigete és Szkülla között.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/01 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=40