KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/március
KRÓNIKA
• Bajomi Lázár Endre: Ki volt Jean Ferry?
• N. N.: George Cukor

• Ágh Attila: Egy halott arca Pergőtűz. Filmeposz a 2. magyar hadseregről
• Vígh Károly: Katasztrófa a Donnál Pergőtűz. A történész szemszögéből
• Tóth Pál Péter: Nemzdékek nőttek fel azóta... Pergőtűz. Egyetemisták beszélgetése Sára Sándor ötrészes filmjéről
• Almási Miklós: Határátmenetek Szerencsés Dániel
• Nemes Nagy Ágnes: Gyönyörű, keserű Noé bárkái
• Reményi József Tamás: Szűkített újratermelés Adj király katonát!
• Lajta Gábor: A magánharc esélyei A profi és az amatőr
• N. N.: Glauber Rocha filmjei és könyvei
FESZTIVÁL
• Zilahi Judit: Valami mást... New York
• Koltai Ágnes: Hétköznapi félelem Lipcse
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A kifacsart ember
• Varga András: Evilági Babilon
• Kapecz Zsuzsa: Karla házasságai
• Lajta Gábor: Hattyúk tava
• Ardai Zoltán: Egy kis napfény
• Gáti Péter: Istenke teremtményei
• Kulcsár Mária: Éjszakai boszorkányok
• Harmat György: Üldözők
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Film a televízióban Beszélgetés Somogyi Zoltánnal a film- és koprodukciós főosztály helyettes vezetőjével
• Szilágyi János: Stúdió ’mennyi? Beszélgetés Érdi Sándorral
KÖNYV
• Fáber András: Mítosz és dokumentum A fotóművészet története

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Jackie Chan: Az elveszett zsaru + Csúcsformában

Nevelős Zoltán

 

Jackie Chan nem okoz csalódást. Káprázatos harcművész úgy, hogy közben megunhatatlan mozibohóc. Egy csetlés és egy botlás közé mindig jut egy tökéletesen kivitelezett ütés vagy egy jól irányzott rúgás, így aztán mindig ő nevet a végén, vele pedig mi is.

A nyáron a magyar mozikba kerülő két filmje Chan két harcterét képviseli, Az elveszett zsaru a hongkongi, a Csúcsformában a hollywoodi álomgyár produkciója. Hongkongban talán ő a legnagyobb sztár, csaknem harminc éve folyamatosan jelen van a mozivásznon, Amerikában viszont a nyolcvanas évek kudarcai után évtizednyi kihagyás után alig pár éve kezdte igazi diadalútját a Balhé Bronxban című filmmel. A Csúcsformában az eddigi csúcs, tavaly ősszel az egyik legnagyobb bevételt hozó film volt a tengerentúlon; folytatása is készül már.

Az elveszett zsaru úgy kezdődik, mint egy katonai akciófilm, bennszülöttes vígjátékként folytatódik, és elég sokára érkezik csak el a nagyvárosi bunyós műfajig, de megéri a várakozás; a tetőpont nagy verekedése után ráadásnak Jackie gatyaféken csúszik le egy felhőkarcolóról.

A Csúcsformában kelet-nyugat viszonylatban építkezik, Hongkongban egy kikötői tűzharc közepén ismerjük meg a Jackie alakította hőst, a film központi bűntényének helyszíne azonban Los Angeles. A kínai konzul kislányát elrabolják, így kerül újra a képbe Jackie, kísérőjének pedig a dumagép Chris Tuckert jelölik ki. A kultúrák találkoznak, Chan hozza a helyzetkomikumot, Tucker a jellemkomikumot, Chan adja a pofonokat, Tucker a poénokat. A kezdeti idegenkedés után barátok lesznek, és végül az ügyet is felgöngyölítik. A film amilyen kiszámítható, éppoly szórakoztató – az amerikaiba oltott hongkongi akcióvígjáték zamatos gyümölcse.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/08 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4548