KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/március
KRÓNIKA
• Bajomi Lázár Endre: Ki volt Jean Ferry?
• N. N.: George Cukor

• Ágh Attila: Egy halott arca Pergőtűz. Filmeposz a 2. magyar hadseregről
• Vígh Károly: Katasztrófa a Donnál Pergőtűz. A történész szemszögéből
• Tóth Pál Péter: Nemzdékek nőttek fel azóta... Pergőtűz. Egyetemisták beszélgetése Sára Sándor ötrészes filmjéről
• Almási Miklós: Határátmenetek Szerencsés Dániel
• Nemes Nagy Ágnes: Gyönyörű, keserű Noé bárkái
• Reményi József Tamás: Szűkített újratermelés Adj király katonát!
• Lajta Gábor: A magánharc esélyei A profi és az amatőr
• N. N.: Glauber Rocha filmjei és könyvei
FESZTIVÁL
• Zilahi Judit: Valami mást... New York
• Koltai Ágnes: Hétköznapi félelem Lipcse
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A kifacsart ember
• Varga András: Evilági Babilon
• Kapecz Zsuzsa: Karla házasságai
• Lajta Gábor: Hattyúk tava
• Ardai Zoltán: Egy kis napfény
• Gáti Péter: Istenke teremtményei
• Kulcsár Mária: Éjszakai boszorkányok
• Harmat György: Üldözők
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Film a televízióban Beszélgetés Somogyi Zoltánnal a film- és koprodukciós főosztály helyettes vezetőjével
• Szilágyi János: Stúdió ’mennyi? Beszélgetés Érdi Sándorral
KÖNYV
• Fáber András: Mítosz és dokumentum A fotóművészet története

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A birodalom védelme

Létay Vera

A politikai és hatalmi összefonódások sötét erői ellen forduló, magányos újságíró éppoly jellegzetes hőse az újkori mozi-mitológiának, mint egykor a kevésbé motorizált és elektronizált időkben a Jó oldalán küzdő, metszett arcélű western-lovas, vagy a középosztály erkölcsnormáinak bilincsét luxusbűnözők csuklójára kattintó derék rendőrfelügyelő. A tömegtájékoztatás pulóver-egyenruhás, kialvatlan tekintetű, elszánt közkatonái a Nyilvánosság újságpapír-zászlaját magasra emelve, írógépek, kazettás magnók, fényképezőgépek könnyűfegyverzetét szegezve a nemzetközi nagypolitika, az úgynevezett államérdekek, titkosszolgálati cselszövések nukleáris arzenálja ellen; a film, vagy ha úgy tetszik, az életséma szerint többnyire személyes vereséget szenvednek. Az angol David Drury politikai krimijének fiatal újságíró hőse is életével fizet túlzott szakmai érdeklődéséért. Az agyonbonyolított, furfangos logikával kisakkozott történetben, miként ez jellegzetesen brit közéleti filmhez illik, szerepel a honvédelem és a szépnem iránt egyaránt elkötelezett, jellegzetes brit képviselő, szerepel állítólagos KGB-ügynök és egyáltalán nem állítólagos amerikai támaszpont. Amely a film állítása szerint a maga balesetveszélyes atombombázóival közelibb veszedelem, mint az, ami ellen a birodalmat védelmezi. A néző azért végül is megnyugodhat, a külföldi lapoknak kicsempészett leleplező dokumentum vevőkre talál az európai polgári demokráciák nyilvánossági piacán. A mi tipegő-topogó glasznosztyunk tanulhat még rafinériát.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/01 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4873