KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/március
KRÓNIKA
• Bajomi Lázár Endre: Ki volt Jean Ferry?
• N. N.: George Cukor

• Ágh Attila: Egy halott arca Pergőtűz. Filmeposz a 2. magyar hadseregről
• Vígh Károly: Katasztrófa a Donnál Pergőtűz. A történész szemszögéből
• Tóth Pál Péter: Nemzdékek nőttek fel azóta... Pergőtűz. Egyetemisták beszélgetése Sára Sándor ötrészes filmjéről
• Almási Miklós: Határátmenetek Szerencsés Dániel
• Nemes Nagy Ágnes: Gyönyörű, keserű Noé bárkái
• Reményi József Tamás: Szűkített újratermelés Adj király katonát!
• Lajta Gábor: A magánharc esélyei A profi és az amatőr
• N. N.: Glauber Rocha filmjei és könyvei
FESZTIVÁL
• Zilahi Judit: Valami mást... New York
• Koltai Ágnes: Hétköznapi félelem Lipcse
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A kifacsart ember
• Varga András: Evilági Babilon
• Kapecz Zsuzsa: Karla házasságai
• Lajta Gábor: Hattyúk tava
• Ardai Zoltán: Egy kis napfény
• Gáti Péter: Istenke teremtményei
• Kulcsár Mária: Éjszakai boszorkányok
• Harmat György: Üldözők
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Film a televízióban Beszélgetés Somogyi Zoltánnal a film- és koprodukciós főosztály helyettes vezetőjével
• Szilágyi János: Stúdió ’mennyi? Beszélgetés Érdi Sándorral
KÖNYV
• Fáber András: Mítosz és dokumentum A fotóművészet története

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hálószobaablak

Faragó Zsuzsa

 

Orson Welles hires Sanghaji asszonya, minden idők egyik legzavarosabb krimije, ám minden idők egyik legszuggesztívebb filmje lebeghetett Curtis Hanson szeme előtt, mikor filmjéhez hozzáfogott. A krimikedvelő nézőt azonban biztosan nem érdekli az a finomság, hogy a hős és a hősnő épp egy tengeri akvárium előtt méregetik közös érzelmeik mélységét és közös ügyeik állását – akárcsak Welles klasszikussá vált képsorában.

Annál jobban megelégedéssel szoronghatja végig a hidegszívű és kéjsóvár szépasszony és a bumfordi, becsületes balek (főhősünk) harcát egymással, a rendőrséggel, és nem utolsósorban a gyilkossal. Ez a klasszikus krimik minden becsületbeli szabályát betartó film csak finoman utal arra a huszadik századi szorongásra is, melyet az egyszerűség kedvéért kafkainak szokás hívni, hogy tudniillik: az Igazság nyomtalanul elvész, sőt, önmaga ellentétébe fordul, és el nem követett bűnökért bűnhődünk.

De mindez csak derengő háttér. Mert bár a rendező tiszteleg a Filmművészet előtt, ám nagyon is tiszta szerkezetű, világos krimit forgatott mindennapi szorongásaink levezetésére, mely szuggesztív is, épp annyira, hogy jól fogyasztható legyen.

Mert a Hálószobaablak végül is mégiscsak igazi mese, ahol az igaz szerelmesek egymáséi lesznek, és igenis, mindenek ellenére, a Jó győzedelmeskedik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/11 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4913