KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/március
KRÓNIKA
• Bajomi Lázár Endre: Ki volt Jean Ferry?
• N. N.: George Cukor

• Ágh Attila: Egy halott arca Pergőtűz. Filmeposz a 2. magyar hadseregről
• Vígh Károly: Katasztrófa a Donnál Pergőtűz. A történész szemszögéből
• Tóth Pál Péter: Nemzdékek nőttek fel azóta... Pergőtűz. Egyetemisták beszélgetése Sára Sándor ötrészes filmjéről
• Almási Miklós: Határátmenetek Szerencsés Dániel
• Nemes Nagy Ágnes: Gyönyörű, keserű Noé bárkái
• Reményi József Tamás: Szűkített újratermelés Adj király katonát!
• Lajta Gábor: A magánharc esélyei A profi és az amatőr
• N. N.: Glauber Rocha filmjei és könyvei
FESZTIVÁL
• Zilahi Judit: Valami mást... New York
• Koltai Ágnes: Hétköznapi félelem Lipcse
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A kifacsart ember
• Varga András: Evilági Babilon
• Kapecz Zsuzsa: Karla házasságai
• Lajta Gábor: Hattyúk tava
• Ardai Zoltán: Egy kis napfény
• Gáti Péter: Istenke teremtményei
• Kulcsár Mária: Éjszakai boszorkányok
• Harmat György: Üldözők
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Film a televízióban Beszélgetés Somogyi Zoltánnal a film- és koprodukciós főosztály helyettes vezetőjével
• Szilágyi János: Stúdió ’mennyi? Beszélgetés Érdi Sándorral
KÖNYV
• Fáber András: Mítosz és dokumentum A fotóművészet története

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Lavardin felügyelő

Tamás Amaryllis

Az újhullámos rendezőből az évek során a francia bűnügyi filmek mesterévé lett Claude Chabrol e filmje a jómódú semmittevők világába vezet. Abban a különös élményben lehet részünk – fantáziátlan Derrickek, jópofáskodó Starskyk és nőbolondító Hutchok után, eltelve a sorozatkrimik együgyű nyomozóival –, hogy e bűnügyi történet (nem krimi!) legtitokzatosabb figurája épp Lavardin felügyelő. Miközben lassan úgy érezzük, hogy nyomozás közben a bűnös és áldozat egyazon kategóriába sorolódik, egyre inkább nő szimpátiánk a bizarr humorú Lavardin iránt. Lavardin személyisége, taktikája, ahogy bűnöst áldozatnak, áldozatot bűnösnek nyilvánít, segít visszaszerezni a felháborodás képességét egy olyan helyzetben és korban, amelyben már kialakult egyfajta megértés, társadalmi tolerancia a korrupcióval, a morális gátlástalanság lovagjaival, a büntetlen bűnösökkel szemben.

Lavardin ellentmondásos egyéniség. Módszerei közé tartozik a zsarolás, a bizonyítékok meghamisítása, de elvei – habár nem nélkülöznek némi cinizmust sem – becsületesek. Tudja, hogy sem a jogi paragrafusok mögé bújt „igazság”, sem a moralizálástól tartózkodó jogszolgáltatás nem menlevél annak, aki a humánus tartalmat, a méltóság megmaradt töredékeit még értéknek hiszi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/12 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5143