KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/március
KRÓNIKA
• Bajomi Lázár Endre: Ki volt Jean Ferry?
• N. N.: George Cukor

• Ágh Attila: Egy halott arca Pergőtűz. Filmeposz a 2. magyar hadseregről
• Vígh Károly: Katasztrófa a Donnál Pergőtűz. A történész szemszögéből
• Tóth Pál Péter: Nemzdékek nőttek fel azóta... Pergőtűz. Egyetemisták beszélgetése Sára Sándor ötrészes filmjéről
• Almási Miklós: Határátmenetek Szerencsés Dániel
• Nemes Nagy Ágnes: Gyönyörű, keserű Noé bárkái
• Reményi József Tamás: Szűkített újratermelés Adj király katonát!
• Lajta Gábor: A magánharc esélyei A profi és az amatőr
• N. N.: Glauber Rocha filmjei és könyvei
FESZTIVÁL
• Zilahi Judit: Valami mást... New York
• Koltai Ágnes: Hétköznapi félelem Lipcse
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A kifacsart ember
• Varga András: Evilági Babilon
• Kapecz Zsuzsa: Karla házasságai
• Lajta Gábor: Hattyúk tava
• Ardai Zoltán: Egy kis napfény
• Gáti Péter: Istenke teremtményei
• Kulcsár Mária: Éjszakai boszorkányok
• Harmat György: Üldözők
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Film a televízióban Beszélgetés Somogyi Zoltánnal a film- és koprodukciós főosztály helyettes vezetőjével
• Szilágyi János: Stúdió ’mennyi? Beszélgetés Érdi Sándorral
KÖNYV
• Fáber András: Mítosz és dokumentum A fotóművészet története

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A hal neve: Wanda

Báron György

 

Nemcsak a hal neve Wanda, hanem a főszereplőnőé is, de ez nem jelent semmit. Senki nem tévesztheti őket össze, nem akarja a halat ágyba vinni, a hölgyet pedig akváriumban úsztatni. Egyszerűen be kell érnünk azzal a ténnyel, hogy a dadogós ékszerrabló egyik kishalát ugyanúgy hívják, mint a banda hölgytagját.

Még ez a legjobb a filmben. Ez a jóleső kis értelmetlenség, amiből nem következik semmi. Ezenkívül még jókat lehet nevetni a következőkön: a légyottot rendre megzavarják – időnként a feleség –, s ezért a szeretőnek hol az ajtó mögé, hogy a kanapé alá kell bújnia; az egyik főhős dadog, s ezért csak nagy sokára tudja kibökni, hol vannak a keresett gyémántok; a másik főhős úgy kanyarodik az autójával, hogy a szembejövők a falnak mennek tőle. Ilyesmik. Feydeau és Labiche-komédiák helyzetei idéződnek fel, a blőd Norman Wisdom és Louis de Funès-filmek modorában.

Röhög a publikum Tokiótól a Fokföldig. Ez most a friss siker a művelt Európa nagyvárosaiban, s igazán gyorsan elérkezett hozzánk. Akárcsak a másik bombasiker, a Moonwalker, s talán hamarosan megismerkedhetünk a harmadikkal, Roger nyuszival is. Így van ez rendjén. Nálunk a szabad sajtó eddig elsősorban a Springer-féle hecclapok megindulásával járt együtt, miként a liberalizáltabb filmforgalmazás is az épp aznapi sikerek felé nyitott. A nyomasztó előzmények után aligha csodálkozhatunk a dolgok ilyetén alakulásán. Hosszantartó és valódi szabadság teremtheti csak meg a szükséges kulturális ellensúlyt, jeleként annak, hogy rendbejöttek nagyjából a dolgok.

Addig azonban nézhetjük a nemzetközi méretű infantilizálódás kórtüneteit: Wandát, Jacksont és Roger nyuszit. Ujjunkat szopva göcöghetünk boldogan a moziban, s várjuk a Mamát a tejecskével. Nem jön.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/08 50-51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5455