KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/március
KRÓNIKA
• Bajomi Lázár Endre: Ki volt Jean Ferry?
• N. N.: George Cukor

• Ágh Attila: Egy halott arca Pergőtűz. Filmeposz a 2. magyar hadseregről
• Vígh Károly: Katasztrófa a Donnál Pergőtűz. A történész szemszögéből
• Tóth Pál Péter: Nemzdékek nőttek fel azóta... Pergőtűz. Egyetemisták beszélgetése Sára Sándor ötrészes filmjéről
• Almási Miklós: Határátmenetek Szerencsés Dániel
• Nemes Nagy Ágnes: Gyönyörű, keserű Noé bárkái
• Reményi József Tamás: Szűkített újratermelés Adj király katonát!
• Lajta Gábor: A magánharc esélyei A profi és az amatőr
• N. N.: Glauber Rocha filmjei és könyvei
FESZTIVÁL
• Zilahi Judit: Valami mást... New York
• Koltai Ágnes: Hétköznapi félelem Lipcse
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A kifacsart ember
• Varga András: Evilági Babilon
• Kapecz Zsuzsa: Karla házasságai
• Lajta Gábor: Hattyúk tava
• Ardai Zoltán: Egy kis napfény
• Gáti Péter: Istenke teremtményei
• Kulcsár Mária: Éjszakai boszorkányok
• Harmat György: Üldözők
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Film a televízióban Beszélgetés Somogyi Zoltánnal a film- és koprodukciós főosztály helyettes vezetőjével
• Szilágyi János: Stúdió ’mennyi? Beszélgetés Érdi Sándorral
KÖNYV
• Fáber András: Mítosz és dokumentum A fotóművészet története

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Mátyás, az igazságos

Faragó Zsuzsa

 

Nem tudom pontosan, milyen a nagyon jó rajzfilm, azt pedig csak sejtem, hogy a kevert technika (animáció valódi filmfelvételekkel vegyítve) önmagát jó művekkel igazolt módszer. Azt látom viszont ebben az új, tévésorozatból összeállított rajzfilmben, hogy a rajzok meglepő következetességgel illusztrálnak, az összekötő filmbetétek meglepő következetlenséggel narrálnak. Vagyis: a Mátyásról szóló apró történetek, mesék, mondák egy színész narrátor (Sztankay István) által elmeséltetnek, majd egy idő után párbeszédbe váltanak. Ám bármi is a szöveg, a kép mindig azt és csakis azt ábrázolja, meglehetősen lebecsülve ezzel a gyerek-nézők fantáziáját. Ami pedig a filmbetéteket illeti: a valódi Kaláka-együttes tagjai jelennek meg ezekben rajzolt boltívek alatt, és énekelnek fáradt szomorúan nézve a kamerába. Eléneklik a következő epizód történetét, a tanulságot is előre levonva. Vagy: eléneklik az epizód előzményeit. Vagy: az ének az amúgyis agyonillusztrált szöveg fölé úszik.

A kép, ami ebből a kissé zilált kompozícióból Mátyásról kikerekedik, semmi újdonsággal nem szolgál. Az ismert történetek leltárja ez a bölcs, az igazságtevő, a bosszúálló mesekirályról. Igaz, feltűnik egy pillanatra Galeotto Marzio is, a történelmi hitel játékos felidézésére, amint arany lúdtollat kap Mátyástól, és feltűnik udvari zenekarként a Kaláka-együttes karikatúrája, az 1985-ös nézőpont játékos felidézése, amint pokoli hamisan énekelnek – de ez a játékosság nem menti meg a filmet az unalom és fantáziátlanság vádjától.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/02 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5922