KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/március
KRÓNIKA
• Bajomi Lázár Endre: Ki volt Jean Ferry?
• N. N.: George Cukor

• Ágh Attila: Egy halott arca Pergőtűz. Filmeposz a 2. magyar hadseregről
• Vígh Károly: Katasztrófa a Donnál Pergőtűz. A történész szemszögéből
• Tóth Pál Péter: Nemzdékek nőttek fel azóta... Pergőtűz. Egyetemisták beszélgetése Sára Sándor ötrészes filmjéről
• Almási Miklós: Határátmenetek Szerencsés Dániel
• Nemes Nagy Ágnes: Gyönyörű, keserű Noé bárkái
• Reményi József Tamás: Szűkített újratermelés Adj király katonát!
• Lajta Gábor: A magánharc esélyei A profi és az amatőr
• N. N.: Glauber Rocha filmjei és könyvei
FESZTIVÁL
• Zilahi Judit: Valami mást... New York
• Koltai Ágnes: Hétköznapi félelem Lipcse
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A kifacsart ember
• Varga András: Evilági Babilon
• Kapecz Zsuzsa: Karla házasságai
• Lajta Gábor: Hattyúk tava
• Ardai Zoltán: Egy kis napfény
• Gáti Péter: Istenke teremtményei
• Kulcsár Mária: Éjszakai boszorkányok
• Harmat György: Üldözők
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Film a televízióban Beszélgetés Somogyi Zoltánnal a film- és koprodukciós főosztály helyettes vezetőjével
• Szilágyi János: Stúdió ’mennyi? Beszélgetés Érdi Sándorral
KÖNYV
• Fáber András: Mítosz és dokumentum A fotóművészet története

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Fényjel a hídnál

Szentistványi Rita

 

Megtalálható itt minden, ami egy partizánfilmhez kell; szabotázsakciók, hídrobbantás, beépített ügynök és ellenügynök, félrevezető rádióüzenet, rossz német és rosszabb német, jó partizán és még jobb partizán. Az események a közhelyek törvényszerűségével követik egymást. Mihail Prudnyikov, a forgatókönyv szerzője azzal próbálja felcsigázni az érdeklődésünket, hogy a tét ezúttal egy gyermekotthon lakóinak élete. Csakhogy ezek a gyerekek visszatérnek a fasiszták által lezárt területre – nem kis gondot okozva a környéken tevékenykedő partizáncsoportnak. Prudnyikov nagyvonalúan azzal indokolja az otthon vezetőjének döntését, hogy a gyerekek nem ehetik el a falusiak elől az élelmet, a néző mégsem tudja elaltatni gyanúját: ha nem mennének vissza, nem lehetne látványosan harcolni a megmentésükért.

Abban a pillanatban, amikor világossá válik, hogy az alaphelyzet nem több, mint a hatásvadászat eszköze, fokozatosan érdektelenné válik a történet. A továbbiakban legfeljebb annak örülhetünk, hogy a szerepük szerint falatka kenyérért könyörgő gyerekek ma már nem tudnak hiteles mozdulattal kapni az ennivaló után. Ez viszont nem a film érdeme.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/08 46-47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6865