KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/március
KRÓNIKA
• Bajomi Lázár Endre: Ki volt Jean Ferry?
• N. N.: George Cukor

• Ágh Attila: Egy halott arca Pergőtűz. Filmeposz a 2. magyar hadseregről
• Vígh Károly: Katasztrófa a Donnál Pergőtűz. A történész szemszögéből
• Tóth Pál Péter: Nemzdékek nőttek fel azóta... Pergőtűz. Egyetemisták beszélgetése Sára Sándor ötrészes filmjéről
• Almási Miklós: Határátmenetek Szerencsés Dániel
• Nemes Nagy Ágnes: Gyönyörű, keserű Noé bárkái
• Reményi József Tamás: Szűkített újratermelés Adj király katonát!
• Lajta Gábor: A magánharc esélyei A profi és az amatőr
• N. N.: Glauber Rocha filmjei és könyvei
FESZTIVÁL
• Zilahi Judit: Valami mást... New York
• Koltai Ágnes: Hétköznapi félelem Lipcse
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A kifacsart ember
• Varga András: Evilági Babilon
• Kapecz Zsuzsa: Karla házasságai
• Lajta Gábor: Hattyúk tava
• Ardai Zoltán: Egy kis napfény
• Gáti Péter: Istenke teremtményei
• Kulcsár Mária: Éjszakai boszorkányok
• Harmat György: Üldözők
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Film a televízióban Beszélgetés Somogyi Zoltánnal a film- és koprodukciós főosztály helyettes vezetőjével
• Szilágyi János: Stúdió ’mennyi? Beszélgetés Érdi Sándorral
KÖNYV
• Fáber András: Mítosz és dokumentum A fotóművészet története

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Két tűz között

Fáber András

Mi az érdekesebb? Ha egy emberről váratlanul kiderül, hogy mindenre elszánt titkos ügynök, vagy ha egy mindenre elszánt titkos ügynökről váratlanul kiderül, hogy ő is érző ember? Ha egy családi vígjáték kémdrámába torkoll, vagy ha egy kémdráma családi vígjátékba csap át?

James Cameron és csapata némi habozás után alkalmasint úgy döntött, hogy nem dönti el a dilemmát, így aztán filmjükben – a régi sajtó-anekdotára utalva – a kutya is megharapja a postást, és a postás is a kutyát.

Ennek megfelelően filmjük műfaji meghatározása ez lehetne: vidám családi kémdráma.

A nukleáris terrorizmus elhárításával foglalkozó szigorúan titkos kormányhivatal szuperügynökét a terminátorként már több ízben kipróbált volt osztrák bodybuilder, Arnold Schwarzenegger alakítja némi bumfordi bájjal (szerepformálási képességeit e téren már a Vörös zsaruban megcsillogtatta), kíváncsi és kalandvágyó élete párját pedig Tony Curtis lánya, Jamie Lee Curtis játssza (látszik is rajta, hogy feltehetőleg a Minden lében két kanál folytatásainak szorgalmas nézője volt gyerekkorában). A filmen mindenesetre lehet nevetni (gyakran olyankor is, ha valamelyik szereplő – természetesen a gonosz terroristák közül – felfordul; a „meghal” szó itt túl eufemisztikus volna). Már alig várjuk a werkfilmet, amelyből majd kiderül, hány ezer vaktölténypatron és hány hektó marhavér fogyott el a forgatás során, a zsöllyéből nézve azonban a pirotechnikusok és a kaszkadőr-csoport munkája illúziót keltő. „Embert is öltél?” – kérdezi az ara. „Azok mind gonoszak voltak” – felel a férj. Mit mondhatunk erre? Talán azt, amit a filmben feltűnő egyik teherautó oldalán (így, magyarul) a felirat: „EZ VAN”.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/10 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=753