KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/március
KRÓNIKA
• Bajomi Lázár Endre: Ki volt Jean Ferry?
• N. N.: George Cukor

• Ágh Attila: Egy halott arca Pergőtűz. Filmeposz a 2. magyar hadseregről
• Vígh Károly: Katasztrófa a Donnál Pergőtűz. A történész szemszögéből
• Tóth Pál Péter: Nemzdékek nőttek fel azóta... Pergőtűz. Egyetemisták beszélgetése Sára Sándor ötrészes filmjéről
• Almási Miklós: Határátmenetek Szerencsés Dániel
• Nemes Nagy Ágnes: Gyönyörű, keserű Noé bárkái
• Reményi József Tamás: Szűkített újratermelés Adj király katonát!
• Lajta Gábor: A magánharc esélyei A profi és az amatőr
• N. N.: Glauber Rocha filmjei és könyvei
FESZTIVÁL
• Zilahi Judit: Valami mást... New York
• Koltai Ágnes: Hétköznapi félelem Lipcse
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A kifacsart ember
• Varga András: Evilági Babilon
• Kapecz Zsuzsa: Karla házasságai
• Lajta Gábor: Hattyúk tava
• Ardai Zoltán: Egy kis napfény
• Gáti Péter: Istenke teremtményei
• Kulcsár Mária: Éjszakai boszorkányok
• Harmat György: Üldözők
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Film a televízióban Beszélgetés Somogyi Zoltánnal a film- és koprodukciós főosztály helyettes vezetőjével
• Szilágyi János: Stúdió ’mennyi? Beszélgetés Érdi Sándorral
KÖNYV
• Fáber András: Mítosz és dokumentum A fotóművészet története

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Sem veled, sem nélküled

Iván Gábor

 

A házasságok néha förtelmesen unalmasak és botrányosan tartalmatlanok. Néha az is előfordul, hogy egy ilyen házasság a felek kölcsönös megegyezésével felbomlik. Ritkán, de elképzelhetően az is megesik, hogy kis idő múlva valamelyik fél meggondolja magát, és szeretne visszaevickélni a kibírhatatlan, de legalább biztos házasságba, amelyikből az imént menekült ki ép bőrrel. Ez a megoldás nem vall túl nagy fantáziára, és különösebb jellemszilárdságra, de hát az embert nemcsak a fantázia és a jellemszilárdság teszi. A film hőse, az ex-férj is ebben a kiábrándító visszaútban keresi élete megoldását, s eredendő fantáziátlanságát meghazudtoló módon, igen romantikus trükkel kívánja visszalépni magát a volt feleség ágyába. Elhiteti vele, hogy üldözi a rendőrség, s hogy menedéket keres egyetlen kurta hétre, míg a dolgok tisztázódnak. A film ennek a hétnek a története, és a közbevágott jelenetekben az eltemetett házasságot is megismerhetjük – Ami elkerülhetetlenül feltűnik a nézőnek, az a film mértéktelen belterjessége, helyen és időn kívülisége. Ez önmagában még nem volna baj, hisz a filmtörténet ismer ebben a zsánerben is kiváló alkotásokat (lásd Agnès Varda Boldogság című filmjét), de itt tökéletes kudarccá lesz a hősök lélektani motiválatlansága miatt. Pontosabban nem is hiányról van itt szó, hanem erőszakolt motívumokról, megalapozatlan és következetlen akciókról, nyilatkozatokról, amikről a rendező szándéka szerint el kellene hinnünk, hogy megalapozottak és következetesek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/02 44. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7564