KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/március
KRÓNIKA
• Bajomi Lázár Endre: Ki volt Jean Ferry?
• N. N.: George Cukor

• Ágh Attila: Egy halott arca Pergőtűz. Filmeposz a 2. magyar hadseregről
• Vígh Károly: Katasztrófa a Donnál Pergőtűz. A történész szemszögéből
• Tóth Pál Péter: Nemzdékek nőttek fel azóta... Pergőtűz. Egyetemisták beszélgetése Sára Sándor ötrészes filmjéről
• Almási Miklós: Határátmenetek Szerencsés Dániel
• Nemes Nagy Ágnes: Gyönyörű, keserű Noé bárkái
• Reményi József Tamás: Szűkített újratermelés Adj király katonát!
• Lajta Gábor: A magánharc esélyei A profi és az amatőr
• N. N.: Glauber Rocha filmjei és könyvei
FESZTIVÁL
• Zilahi Judit: Valami mást... New York
• Koltai Ágnes: Hétköznapi félelem Lipcse
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A kifacsart ember
• Varga András: Evilági Babilon
• Kapecz Zsuzsa: Karla házasságai
• Lajta Gábor: Hattyúk tava
• Ardai Zoltán: Egy kis napfény
• Gáti Péter: Istenke teremtményei
• Kulcsár Mária: Éjszakai boszorkányok
• Harmat György: Üldözők
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Film a televízióban Beszélgetés Somogyi Zoltánnal a film- és koprodukciós főosztály helyettes vezetőjével
• Szilágyi János: Stúdió ’mennyi? Beszélgetés Érdi Sándorral
KÖNYV
• Fáber András: Mítosz és dokumentum A fotóművészet története

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szekfű vodkával

Józsa György Gábor

Három fiatalember tapasztalatai egy gigászi lengyel kombinát építkezésén.

Pár tucat gumicsizmát a sárban felejtenek, ez még hagyján, de a nagy esőben egy kotrógép is elsüllyed, sebaj, selejtlistára teszik. Szorít a betonozók határideje, s ha elmaradnak, ugrik a prémium. Cement azonban csak akkor van, ha „gondoskodnak róla”, meg a feketefuvarról is. Az építkezés közepén egy néni üldögél. Szekfűt árul. A virág papírja alá azonban egy üveg vodka is kerül (meg olykor bankjegyek), a brigádok így „kedveskednek” egymásnak... A művezető-mérnök őrtoronyból dirigál, látcsővel figyeli tengő-lengő embereit, és hangszórón ordít velük.

Ám nemcsak az építkezésen vannak furcsaságok. Az áruházban nem kapni semmit. És így tovább.

A lengyel társadalmi valóság visszásságait mutatja be Janusz Kidawa őszintén, nem köntörfalazva. A sztori nélküli film az építkezés és környékének bemutatásával hozzásegíti a magyar nézőt ahhoz, hogy árnyaltabb képet kapjon a ma Lengyelországáról, mint amit egy turistaút vagy az újságok beszámolói lehetővé tesznek. Még akkor is, ha a Szekfű vodkával nem igazán jó mozi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/06 41. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7847