KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/március
KRÓNIKA
• Bajomi Lázár Endre: Ki volt Jean Ferry?
• N. N.: George Cukor

• Ágh Attila: Egy halott arca Pergőtűz. Filmeposz a 2. magyar hadseregről
• Vígh Károly: Katasztrófa a Donnál Pergőtűz. A történész szemszögéből
• Tóth Pál Péter: Nemzdékek nőttek fel azóta... Pergőtűz. Egyetemisták beszélgetése Sára Sándor ötrészes filmjéről
• Almási Miklós: Határátmenetek Szerencsés Dániel
• Nemes Nagy Ágnes: Gyönyörű, keserű Noé bárkái
• Reményi József Tamás: Szűkített újratermelés Adj király katonát!
• Lajta Gábor: A magánharc esélyei A profi és az amatőr
• N. N.: Glauber Rocha filmjei és könyvei
FESZTIVÁL
• Zilahi Judit: Valami mást... New York
• Koltai Ágnes: Hétköznapi félelem Lipcse
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A kifacsart ember
• Varga András: Evilági Babilon
• Kapecz Zsuzsa: Karla házasságai
• Lajta Gábor: Hattyúk tava
• Ardai Zoltán: Egy kis napfény
• Gáti Péter: Istenke teremtményei
• Kulcsár Mária: Éjszakai boszorkányok
• Harmat György: Üldözők
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Film a televízióban Beszélgetés Somogyi Zoltánnal a film- és koprodukciós főosztály helyettes vezetőjével
• Szilágyi János: Stúdió ’mennyi? Beszélgetés Érdi Sándorral
KÖNYV
• Fáber András: Mítosz és dokumentum A fotóművészet története

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Tévémozi

Iszákosok utcája

Molnár Gál Péter

Gazdag textilgyáros család gyermeke. Vegyésznek készült. Közbejött a háború. Hajómérnök lett. Leszerelése után hat évig a textiliparban dolgozik. (Gondolom: gyárosként.) Majd fölcsap filmrendezőnek, mert „olyan szakmát akartam, ahol gondolataimnak kifejezést tudok adni” – mesélte Pesten 1963-ban Lionel Rogosin, a rendező.

Az Iszákosok utcája 1956-ban Cannes-ban a dokumentumkategória nagydíját nyeri el. Amikor hét évvel később nyári évadban bemutatják Budapesten: az első hat héten 40 ezer néző látja.

Dokumentumfilm az Iszákosok utcája. De olyan izgalmas, mint egy bűnügyi mozi. Keveri ugyan benne Lionel Rogosin a dokumentum- és a játékfilmelemeket. De a fölzaklató mégis a dokumentum. A szemetes Boweryn papírládák között heverő részegek, akik alkoholizmusa személyes választás kérdése ugyan, mégis képben elbeszélt vádirat egy társadalomról, amelyik polgárai szájára mosoly helyett italosüveget kínál.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/06 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7852